Árpa és gödölye (dedikált példány)

Fülszöveg

Varga Katalin költő, prózaíró, gyerekíró Budapesten született 1928-ban. Érettségi után a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, majd a bölcsészetre iratkozott át. 1957-ben szerzett tanári diplomát. Jelenleg a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőségében dolgozik. Első verseskötete, A megszökött gyerekkor (1960) emlékei mellett a szerelem, az első szülés történetét adta lírai vallomásokban; folytatása A második ég (1963) az anya mindennapi örömeinek, gondjainak lírai naplója. Az 1966-ban napvilágot látott Az égő csipkefa egy beteg férfi s az őt ápoló asszony történetéről szólva az élet erejére, A szavak száműzetése (1969) pedig a harmadik világ döbbenetes valóságára figyelmezteti olvasóit.
Olvasó-mesekönyve, a Gőgös Gúnár Gedeon tíz kiadást ért meg. Folytatása a Mosó Masa mosodája (1965) és az Én, te, ő (1974) nyelvtani mesekönyvek. Fontosabb gyerekkönyvei még a Madzag és cimborái (1966), Kisbence (1969), Barátom, Bonca (1974).
Első regénye, a Kislányom, édesem (1971) a háború poklát mutatja be egy tizenhárom éves kislány élményei alapján.
Ádám és Éva ősrégi történetéről néhány versezet szól a Teremtés könyvében; az apokrif testamentumok többet őriznek mítoszukból. De ahány változat, annyi ellentmondás. Régészeti kutatások szerint nemcsak és nem is elsősorban azért, mert több összeolvadt törzs eredetmítoszát összegzik, hanem mert előző korok hagyatéka, a mezopotámiai népek mitológiájának kölcsönhatása is alakította-bonyolította a képet.
Az Árpa és gödölye merít mindezekből a forrásokból, de nem történelmi regény, még kevésbé kultúrtörténeti mű. Egyszerűen: regény. A modern regényábrázolás eszközeivel eleveníti fel az ősszülők legendája mögött sejthető világot; hiedelmek, vágyak, emlékek mítosszá alakulását egy éppen nagycsaláddá, sőt törzzsé sokasodó embercsoport életében.
Központi alakja, a történet narrátora: Éva. Éva "minden élők anyja", aki a legenda szerint harminc ikerpárt hozott a világra, aki letéteményese múltnak és jövőnek, Éden előttnek és Éden utánnak, anyja Hábelnek, a korán jöttnek és Káinnak, a későn születettnek, papnője, majd kitagadottja az új vallásnak.
A történelmi pillanat - ha beszélhetünk pillanatról egy eredetmítoszban - a rabszolgatartó kultúra keletkezésének, felvirágzásának kora, ahol az öregek még őrzik a megszépített boldog aranykor, az egyenlőség emlékét. Vég és kezdet vagy talán újrakezdés tragédiája fogalmazódik meg tehát Ádám és Éva, Káni és Ábel ősrégi, mégis ismeretlen történetében, örök vágyak, küzdelmek, bukások ismerős-ismeretlen, igazmondó mítosza, és Éva szólamaként: az örök asszonyi sors, szerelem, anyaság, születés és halál öröme-fájdalma.
"És mondá az Úr: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. - Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az Élet Fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr az Éden Kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett vala." (A Genézis Könyvéből) Vissza