Előszó
Foglalkozásom arra sarkallt, hogy hosszú éveken át tanulmányozzam és gyűjtsem a Tatára vonatkozó adatokat, azokat az emlékeket, amelyek a város történetéhez, egy-egy itt lezajlott eseményhez...
Tovább
Előszó
Foglalkozásom arra sarkallt, hogy hosszú éveken át tanulmányozzam és gyűjtsem a Tatára vonatkozó adatokat, azokat az emlékeket, amelyek a város történetéhez, egy-egy itt lezajlott eseményhez fűződnek, vagy a helyhez kötődő kiemelkedő személyiségekre emlékeztetnek. Mígnem aztán fölébredt bennem a szándék, hogy könyvet jelentessek meg minderről. Munkám közben arra is rájöttem, hogy csak akkor tudok valóban hiteles könyvet írni, ha nem csak levéltári adatokra, forrásmunkákra és szakirodalomra támaszkodom, hanem ha újra és újra odamegyek a helyszínekre és ott nézelődöm, gondolkodom tovább. Könyvem nem úgy számol be Tata látnivalóiról, ahogy ezt egy történész vagy egy újságíró tenné. A történész a múlt dokumentumait, az újságíró pedig a jelen adatait vizsgálja, vagy riportokat készít a szemtanúkkal. Lehetőségeikhez mérten elemzik a forrásokat, majd időrendben tárják az olvasó elé az eseményeket.
E könyv inkább gondolati kalandozás és vallomás. Éppen ezért kockázatos vállalkozás. Egyrészt le kell győzni attól való félelmemet, hogy kiadom magam. Másrészt be kell érni olyan szavakkal, amelyek nem fedik tökéletesen azt az érzést, ami lényem legmélyén fogott meg. Végül hinni kell abban, hogy az olvasó nem érti félre a szerző szándékát. Tanári hivatásom sem hagyott nyugodni: amit megtudtam, amire rájöttem, amit megéreztem, amit összegyűjtöttem, szeretném továbbadni. Tata nem a szülővárosom, nem is itt gyermekeskedtem, iskoláimat máshol végeztem, felnőtt életem is messze innen kezdődött, családot is máshol alapítottam. De munkám és otthonom már régóta ideköt. Gyermekkorom egy élménye ötlik fel: világversenyre készülő edzőtáborozó rokonomat látogattuk meg, majd sétáltunk édesanyámmal a tavak partján. Ma is bennem zsong a város akkori, azóta csak apró nyomokban fellelhető varázsa. Ez a könyv nem akar elbűvölni, sem megdöbbenteni. Többet akar ennél: elgondolkodtatni. Ezért hívja Önt, kedves Olvasó sétára, nézelődésre, gondolkodásra. Ma az ember sokszor idegennek érzi a világot, mert az emberiség annyira egyforma: egyformán öltözködik, egyformán étkezik, egyformán lakik és egyformán unja az egyformaságot.
Vissza