Előszó
Részlet a könyvből:
1. A matematika fejlődése (előzmények):
Őskor:
A számolást segítő eszközök története gyakorlatilag egyidős az emberiség történetével. Az ősember az ujjait használta a számoláshoz, aminek a latin neve digitus (kéz ujjai). A digit (számjegy) szó is ebből származik. Később a számoláshoz köveket ill. fonalakat használtak, az eredményt a barlang falába, csontba vagy falapokba bevésve rögzítették.
Ókor:
Később azonban az ember 10 ujja (amiből a legelterjedtebb 10-es számrendszer származik) kevésnek bizonyult, így nagyobb számok esetén már kavicsokkal számoltak. A kavics neve calculus, a calculatio pedig számolást jelent (innen származik a kalkulátor szó is).
A sumérok (ismeretlen eredetű nép, akik i.e. 3000 körül Mezopotámiában éltek) íróvesszővel számoltak. A számok leírására a tízes számrendszeren alapuló hatvanas helyértékrendszert használtak. Az innen származó agyagtáblák szorzótáblákat, számok négyzeteit, sőt négyzetgyökeit és köbgyökeit tartalmazzák meglepő pontossággal.
A babiloni birodalomban (állam a Tigris és Eufrátesz folyók vidékén) már jól ismerték az első- és másodfokú egyenletek és egyenletrendszerek megoldását. Érdekes, hogy ekkor már találkozhatunk kamatos kamatszámítással is.
Az egyiptomiak i.e. 2000 körül már tízes számrendszert használtak, de a helyértékrendszert nem ismerték.
Az ókori kínaiak ebben az időben szintén ismerték az első- és másodfokú egyenletek megoldási módját.
A rómaiaknak a meglévő eszközöket kellett továbbfejleszteniük. Amíg csak különálló mennyiségek jelölésére volt szükség, addig megfeleltek a római betűszámok is, amelyek nem igazodnak egyetlen számrendszer szabályaihoz sem (írásban semmilyen művelet sem végezhető el ezekkel a számokkal).
A kereskedelem, a gazdálkodás és a hadászat fejlődésével a számokkal műveleteket is kellett végezni, így az embernek segítségül kellett hívnia a technikát.
Hasonló elvű, a számolásokat segítő eszközök egymástól függetlenül fejlődtek ki a Távol-Keleten és Európában. A kínai szuan-pan, a japán szoroban, az orosz szcsoti (magyarul számolókeret, vagy golyós számoló) keretbe foglalt vékony drótokon csúszó golyók. A számításra szolgáló táblát, majd később az ezt helyettesítő drótra fűzött golyócskákat a mai napig abakusznak hívják (ami a görög abax névből származik), és a feltalálását Püthagorasznak tulajdonítják. Ez összeadásra ill. kivonásra alkalmas, de a szorzás továbbra is bonyolult művelet maradt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal