Varázstudomány I-II.

Fülszöveg

Várkonyi Nándor 1896-ban született Pécsett.
Nyitrán érettségizett, majd magyar-francia szakot végzett Budapesten. 1918-19-ben a későbbi neves író-filológus, gróf Révay József házitanítója. 1921-ben, az I. világháborúban szerzett sérülése következményeként elvesztette hallását. 1924-től a pécsi egyetem könyvtárosa. Egyetemi éveitől számos helyi és országos lapban, irodalmi folyóiratban publikálja elbeszéléseit, műfordításait, esszéit. 1925-26-ban a Symposion szerkesztője, 1935-től egyetemi magántanár, 1941-48-ig a Sorsunk egyik alapítója-szerkesztője. Jelentős irodalomszervező, számos fiatal írói tehetség támogatója, felfedezője, útnak indítója (Csorba Győző, Galsai Pongrác, Mészöly Miklós, Sásdi Sándor, Simon István, Tatay Sándor, Weöres Sándor és mások). 1929-ben jelenik meg ,4 modern magyar irodalom története 1880-1920 c. munkája, 1940-ben az Elmék, eszmék, ill. Petőfi arca c. kötete. Az újabb magyar irodalom 1880-1940, 1942-ben, Az írás története 1943- ban, a Magyar Dunántúl 1944-ben, majd bővített változata Dunántúl címmel 1975-ben. Az általa felkutatott Petőfi-dokumentumokból készült összegző tanulmánya, Az üstökös csóvája 1975-ben, önéletrajzi regénye, a Pergő évek 1976-ban látott napvilágot. Az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek sora a Sziriát oszlopai indul (1942,1943, 1972,1984). Rendkívüli tudományos felkészültséggel, kitartással és konstruktivitással, évtizedeken át a publikálás reménye nélkül végzett kutatómunkájának eredményét, hatalmas terjedelmű, kéziratos hagyatékában fennmaradt további köteteit 1994-től jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely: Elveszett Paradicsom, 1994 (három fejezete már 1988-ban Pécsett kiadásra került). Az ötödik ember I. kötete 1995 karácsonyára jelent meg, a második 1996 nyarán, a befejező rész 1997 őszén. A Varázstudomány c. két kötetes, több, mint másfélezer kéziratoldalt kitevő nagy munkának második kötetét 1999-ben, a Szíriát oszlopainak cenzúrázatlan, teljes kiadását pedig tervek szerint 2000-ben jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely.
...habár a tudományok magyarázatokkal dolgoznak, evvel még korántsem tudják megközelíteni az ismeret (tárgy, jelenség) lényegét és okát. Mert elvégre valamit „megmagyarázni" nem jelent egyebet, mint visszavezetni emberi gondolkodásformákba, beleerőltetni értelmi szkémáinkba, melyek nem azonosak a természet munkametódusaival... Egy oly alapvető természeti tény lényegét, minő például a nehézkedés, az asztronómia éppúgy nem tudja megmagyarázni, mint a fizika a vonzás vagy a magnetizmus, vagy az elektromosság lényegét, a vegytan a radioaktivitás lényegét, és így tovább a végtelenségig. Mindezek azonban tények és „legelőször mindig a tények jönnek, s tények maradnak akkor is, ha nem tudjuk megérteni őket" - mondja Hans Driesch, Goethe pedig: „A természettudományok sok problémájáról nem lehet megkívántató módon beszélni, ha az ember nem hívja segítségül a metafizikát" -, s kifejti, hogy a jelenségek vizsgálata során mindig eljutunk egy ponthoz, ahol már nem lehet mit magyarázni rajtuk, hanem a egyszerűen csak megjelennek és vannak. „Ámde az embereknek valamely ősfenomén megpillantása rendesen nem elegendő; úgy gondolják, tovább kell menniök, és hasonlók a gyermekekhez, kik ha a tükörbe néznek, rögtön megfordítják, látni akarván, mi van a másik oldalon"... Joggal idézhetjük a parapszichológia úttörőjének, a Nobel-díjas Charles Richetnek szavait: „Melyik e címre méltó tudós állíthatná bizonnyal, hogy a tudomány a végtelen természetnek minden erőjét megszámolta, katalogizálta, megvizsgálta, felboncolta, velejébe hatolt? Mekkora elbizakodottság a hit, hogy ismerjük a Mindenség összes erőmegnyilvánulását!... A legelemibb józan ész kényszerít a priori elismernünk, hogy vannak ismeretlen erők. Akkor hát miért jönnek indulatba sokan, ha mi ezernyi megfigyelésre és kísérletre támaszkodva, ismeretlen erőket állapítunk meg?" - Ez a könyv éppen az okkult tényekkel foglalkozik, sokra rámutattunk már, s tömegével fogunk még idézni olyanokat, amelyeknek tényvoltát semminő tudományosság sem utasíthatja el. Ahogyan Driesch írja: „A tudós, aki az okkultizmus tényeit ignorálja, csak azt mutatja, hogy nem tudós, mert tudatlan." Vissza