Előszó
A régiek mondták, írták, hogy amikor az utazó eléri a Nyírséget - bármely irányból és bármely évszakban érkezik is - új országarcot lát. Ahogy beljebb halad a lágy hajlatú dombok közt kanyargó...
Tovább
Előszó
A régiek mondták, írták, hogy amikor az utazó eléri a Nyírséget - bármely irányból és bármely évszakban érkezik is - új országarcot lát. Ahogy beljebb halad a lágy hajlatú dombok közt kanyargó úton, elámul azon, hogy ez a táj ezerarcú: minden halom, minden szélbarázda más és más, az akácszegélyes út fordulói addig nem látott képet tárnak elé, a haza tündérkezek formálta darabja ez itt. Tündérek formálták ilyenre. Méghozzá nem is a maguk tündérvilágát másolva, hanem javítva azt játékos kedvükben, játszóhelynek rendezték be, és megunhatatlanná varázsolták; térformáit könnyen változó homokból csinálták, és a szelekre bízták a kozmetikáját. Ezért folyton alakul, de hogy mégis felismerhető maradjon, később teleszórták akácsorokkal, apró akácligetekkel, és amikor nagy teleken zúzmarákba öltöznek, ezüstországgá teszik e vidéket.
Mézillatú virágoskert májusban, ilyenkor a tündérek meghívják Istent, hogy töltse itt a szombatokat, mert virágba borultak az akácok. Az apró ligetek, fasorok közt a szélbarázdák ölén álmatag falucskák ülnek az időtlenség hangulatában, a halmok közül fényes templomtornyok kandikálnak ki, és jegenyefák ecsetjei várják, hogy a tündérek velük gyönyörűségesre pingálják a hajnali és alkonyi eget. Az idő palettája is tarkább, mint másutt, mert itt elmúlt századok színei is élnek: nem csupán tárgyi emlékekben, hanem szokásokban és hangulatokban is. A nyírségi községekben új vállalkozások, üzemek, házsorok szomszédságában régi kúriák, kastélyok borongnak néma sóvárgással a régmúlt után, hűvös falaik közt nehéz bútorok csendjében a régi élet emléke lebeg, a termekben elmúlt korok alakjai ülnek a székeken tajtékpipák, elhamvadt szivarok füstjében, előttük az asztalon az utolsó pakli kártya lapjai. A megbarnult képekről szakállas férfiak, ékdíszes nők néznek a látogatóra. E helyek körül a szél is olyan hanglejtéssel beszél, hogy arra kényszeríti az embert, figyelmesen hallgassa.
Vissza