Előszó
Harminc fiatal költő áll az olvasó elé e kötetben.
Verseik nem most látnak először nyomdafestéket. A kötet végén található sommás életrajzi adatokból kiderül, hogy valamennyiüket fölavatta már a...
Tovább
Előszó
Harminc fiatal költő áll az olvasó elé e kötetben.
Verseik nem most látnak először nyomdafestéket. A kötet végén található sommás életrajzi adatokból kiderül, hogy valamennyiüket fölavatta már a nyilvánosság előtt valamelyik irodalmi folyóiratunk, napi- vagy hetilapunk. Meg kell említenünk azt az első tűzkeresztséget is, amelyen a versek többsége nem sokkal születése után átesett Erre az ország különböző kulturális központjaiban - Bukarestben, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Brassóban, Tordán és másutt - működő irodalmi körökben került sor, amikor is az érzékeny költői önérzet először találkozott a bírálatok éles légáramlatával, de ugyanitt kapta az első magasba lendítő elismerést, biztatást is. Az első közösséget, amely légkörét, olykor ellenálló, de épp ezért támaszul is szolgáló levegőjét szolgáltatta kibontakozó szárnyalásukhoz.
Azt nyújtják át e kötetben, ami jót s szépet tudásuk és tehetségük szerint ez ideig alkothattak. És bármiről is szóljanak a versek - szerelemről vagy műhelygondokról, a nyers, olykor ijesztően kavargó modern élettel való találkozásaikról, az építés lendületéről és nagyszerűségéről, prométheuszi tettekről, az élet, a munka, az alkotás öröméről, a művészet világteremtéséről - mindegyiknek a mélyén ugyanaz a nagy alapérzés remeg: a hazaszeretet, a szülőföld szerelme. Olyan verset, amely közvetlenül is erről vall, szép számmal találhatni a kötetben.
A versek formai sajátosságait vizsgálva, nyilván korai volna még meghatározó és elhatároló jegyek vagy a hagyományhoz kötő jellegzetességek alapján végérvényes következtetéseket keresnünk.
Vissza