Előszó
Kedves Aladár,
hát ennyi volt. Mikor elbúcsúztál tőlünk, tele voltál tervekkel, úgy láttuk, tovább lendülhet életed, az újra megszerzett formális identitás (keresztlevél, személyi, útlevél,...
Tovább
Előszó
Kedves Aladár,
hát ennyi volt. Mikor elbúcsúztál tőlünk, tele voltál tervekkel, úgy láttuk, tovább lendülhet életed, az újra megszerzett formális identitás (keresztlevél, személyi, útlevél, amelyekről azelőtt már lemondtál, illegalitásba vonulva) reményt adott, hogy a leégett házad is újraépülhet még, újra elfoglalhatod százszor megszolgált helyedet a kalotaszegi nagy prímások sorában, idelent. Mi meg boldogok voltunk, hogy fodor Sándor Neti mellett van még valaki a nagy öregek közül Kalotaszegen, aki mutathatja az utat, vezethet minket, fiatal népzenészeket. Élveztük hárys nagyotmondásokkal fűszerezett pergő történeteidet, és visszakívánkoztunk a letűnt, szebb világba, melyről meséltél.
Aztán rövidesen megkaptuk a hírt, hogy ez a már csak ott fent létező világ magához szólított...
Ültök ott fent, Csipások, Samuk, Árusok, Kodabák, Pusztaik és Kolbászok - nagy zenésztársaság -, az Időn kívül, egy örök, lakodalom utáni hajnalban, terített asztalnál, szebbnél szebb hajnalikat és keserveseket, csárdásokat és szaporákat, invártitákat és cel iute-kat, csingerálásokat muzsikáltok. Mi meg azon dolgozunk, itt lent, hogy nekünk is maradjon minél több a zenétekből, ne vigyétek mind magatokkal.
Ezt a sorozatot, melyet ezzel a felvétellel kezdünk, a Ti emléketeknek ajánlom.
Kelemen László
Vissza