Várak és kastélyok Magyarországon a 11-19. században

Előszó

Az ország valamivel több, mint tízezer műemlékének kb. 1%-át jelentik váraink (nagyrészt várromjaink) és 3%-át kastélyaink, illetve ha ide számoljuk a közép- és kisnemesi kúriákat is, akkor ez a csoport az állomány mintegy 8%-ára tehető. Építészeti örökségünknek ez a volumenében nem nagy csoportja az anyag talán legproblematikusabb része. Viszontagságos történelmünk következménye, hogy középkori váraink többségében romokban maradtak ránk. Hiteles helyreállításuk általában alapos régészeti jeltárást igényel. Állagvédelmük, megőrzésük - igen gyakran nem lefedett helyiségekről lévén szó - folyamatos karbantartást tesz szükségessé. És természetesen maga a helyreállítás is komoly anyagi áldozattal jár. A II. világháború utáni 45 évben az állami tulajdon szinte kizárólagossága, majd a rendszerváltás után a zavaros és még nem kialakult tulajdonviszonyok következtében a szükséges anyagi fedezet biztosítása állandó probléma. Hasonlóan válságos helyzet jellemzi immár évtizedek óta kastélyaink sorsát is. 1945 után egykori tulajdonosaiktól elvették őket, értékükhöz méltatlan, vagy éppen semmilyen új felhasználást nem kaptak. Az új tulajdonosok (általában az állam) vagy a használó részben nem rendelkeztek azzal az anyagi fedezettel, amely helyreállításukhoz szükséges lett volna, részben - különösen az 50-es években - nem is nagyon akarták fenntartani őket. Sajnos a helyzet ma is kedvezőtlen. A tulajdonviszonyok kialakulatlansága, és az a tény, hogy kulturális célokra a pénz egyre kevesebb, semmit nem javítottak a körülményeken.
A magyar műemlékvédelmi szervezet a nehézségek ellenére igyekezett és igyekszik ma is mindent megtenni e pótolhatatlan emlékek megmaradása érdekében. Szerény anyagi helyzetünkhöz mérten jelentős épületek helyreállítása történt meg restauráltuk legjelentősebb várainkat (pl. Sümeg Diósgyőr, Nagyvázsony, Siklós stb.), folyamatosan foglalkozunk az esztergomi királyi vár maradványaival és a visegrádi együttessel. Igyekeztünk partnert, megjelelő hasznosítást találni legjelentősebb kastélyaink részére (pl. Fertőd, Pécel, Csákvár, Noszvaj, Seregélyes stb.).
Sajnos az elmúlt évtizedek során már helyreállított emlékek a folyamatos karbantartás elmulasztása következtében újra helyreállításra szorulnak és a korábbi alapvető és megoldatlan gond a "jó" és az „épülettel törődő" tulajdonos, gazda megtalálása is - legalábbis az esetek nagyrészében - különböző tényezők következtében csak kísérlet maradt. Vissza