Előszó
Másodszor rendezték meg 1990. szeptemberében az ún. Castrum Bene-kollokviumot a gyöngyösi Mátra Múzeum, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Budapesti Történeti Múzeum, a TIT Heves megyei...
Tovább
Előszó
Másodszor rendezték meg 1990. szeptemberében az ún. Castrum Bene-kollokviumot a gyöngyösi Mátra Múzeum, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Budapesti Történeti Múzeum, a TIT Heves megyei Szervezete és a Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatásával. Az 1990. évi konferencia is, mint az előző évi, a várakkal foglalkozott, de most a 15. századiakkal. A 15. század második felében a korábbi, szerény méretű várakkal ellentétben merőben új várforma van kialakulóban, amely nemcsak a királyi, de a főúri várakra is jellemző. Ezekben az átlagban 40-60 m2 területű várakban alakítják ki a tulajdonosok birtokközpontjait, amelyek nemcsak védekezésül szolgálnak, hanem a gyakran tekintélyes várbirtokok igazgatásának helyei. Szó volt a castrum, castellum és propugnaculum fogalmi meghatározásáról, a 15. században bevezetett ágyú ostromeszköze elleni várvédelem kialakulásának előzményeiről, az ágyútoronyról, a sokszögletű és körös rendellákról, és a bástya első megjelenési formájáról, az ó-olasz bástyáról. Foglalkozott a kollokvium a várépítés tipológiai korszakaival, részleteivel, a kapuvédő barbakánnal, a későgótikus kapuvédelemmel, illetve mindezek részletes kutatásának jövőbeli szükségességével. Magyarország déli határai, majd Vas és Zala megyék várkutatásai mellett Buda, Visegrád, Várpalota, Sárospatak, Ónod, Szegvár, Nyírbátor, Tar várak kutatásaival és szó volt arról, hogy a várlakók életéről valló fegyverzet, viselet, kézművesség, konyha, lakásberendezés leletei, a kerámia stb. megfigyelése mennyire fontos. Két német, négy csehszlovák, két román, egy spanyol előadó a saját területeik problémáit ismertette. Mondanunk sem kell, mennyire hasznosak e megbeszélések a várainkra vonatkozó ismereteink hézagainak kitöltéséhez és a kutatás irányulásához, irányításához.
Vissza