Vendég az operában

Előszó

Részlet a könyvből:

A párizsi Nagyopera homlokzatáról égő betűk kiáltották a sötét estébe a díszelőadás hősének, a világhírű tenoristának nevét: Róbert Dániel. A város társadalmát legfelsőbb rétegéig megmozdította ez az esemény. A földszinti és páholyjegyeket már hetekkel ezelőtt az arisztokrácia és a diplomácia foglalta le, a zenerajongók és a művészetkedvelők felszorultak a harmadik emeleti galériára. Kis, világító számtábla égett a Boulevard Hausmann egyik finom, kétemeletes házán. A százhetes. Az ablaksorok végig sötétek voltak, csupán a sarokban égett két ablakszem. Mögöttük, csinosan bútorozott legénylakásban magas, karcsú fiatalember látható idegességgel készülődött a díszelőadásra. Zsinóros szélű, fekete frakknadrágban, hófehér ingmellel állt a tükör előtt és nyakkendőcsokrát kötötte. Idegességében azonban rosszul húzta át a csokor egyik szárnyát és kénytelen volt kétszer újra kezdeni. Mellette, az asztalon feküdt kikészítve a finom, selyem levéltárca, a vékony, arany cigarettatárca, a karóra s egy halomban hosszúkás, keskeny névjegyek. Recézett betűkkel állt rajtuk a név: Gaston de Preto légügyi miniszteri titkár.
A szomszédos, csendes, előkelő Rue Rivolin, a Saint-Albin palota valamennyi ablakát kivilágították. Az első emelet két sarokablaka rendkívüli gonddal berendezett budoárból nyílt az utcára. A budoár egyik falát óriási tükör foglalta el. Dúsan megrakott toalett asztalka látszott benne. Meglepő formájú és tarka színpompájú üvegek, tégelyek és tálcák sorakoztak rajta a legtervszerűbb összevisszaságban, hogy az előttük ülő, feltűnően szép asszony kezeügyébe kerüljenek. Vissza