Tankcsapda

Fülszöveg

Az év legbrutálisabb hónapja, a január riszálta magát. Délután négy óra lehetett. Már sötétedett. Hallani lehetett, ahogy Kémeri babrált valamit a lépcsőházban. A világítást akarta megbütykölni. Hallottam a hangját, pedig még csak a földszinten járt. Hangosan beszélgetett. A nagy zaj alapján úgy gondoltam, társasággal érkezik.
- Mindjárt jönnek a többiek, most csináltam egy gyors körtelefont - mondta, miközben sáros lábbal az előszobámban matatott. Mindenféle bevezetés nélkül rátért a lényegre.
- Kellene írnod egy könyvet a Tankcsapdáról.
- Milyet?
- Vastagot - és mutatta a kezeivel.
- Amire te gondolsz, az egy lexikon.
- Akkor kisebbet - egyezett bele látszólag. - Amúgy is nemsokára jönnek Lukácsék, majd velük megbeszéled.
Hiába dugtam el gondosan a cigit, Nescafét és más értékes luxuscikkeimet, Kémeri mindent megtalál. Miközben a kávéját szürcsölgette, megérkeztek Laciék.
- Mondta Péter, lenne ez a könyv dolog - kezdtem.
- Ühüm. Ja igen - helyesel Lukács.
- És hogy gondoltátok?
- Hát, hogy... szóval a zenekarról kellene hogy szóljon természetesen, lehetőleg olyan dolgok lennének benne, ami eddig nem jelent meg sehol.
- Mittudomén, lenne benne fénykép is - javasolta Cseresznye.
- Á, az jó. Fénykép az kell - helyeselt Gyuri.
Na, a többi innen már gyerekjáték - közölte Kémeri, és amilyen gyorsan jöttek, el is mentek.
Röviden így kezdődött ennek a könyvnek a története.

(Debrecen, 1997. január 27.)
Vissza