Előszó
A SZENT NYOMOK.
- A segesvári csatasíkon. -
Ez itt a szent föld! Mindenik rögét
Vér szentelé meg és a síkon át
Kelő nap glóriája fogja be
Az elszállt isteneknek lábnyomát!
A régi...
Tovább
Előszó
A SZENT NYOMOK.
- A segesvári csatasíkon. -
Ez itt a szent föld! Mindenik rögét
Vér szentelé meg és a síkon át
Kelő nap glóriája fogja be
Az elszállt isteneknek lábnyomát!
A régi Hellász édes dalnoka
Lantot ragad az ősi téreken,
Hol az Olymp lakója földre száll
S forrást, babért teremtve megjelen,
Oh hogyne kelne dalra ajakam
A gyász-mezőn, a csatatér felett,
Hol a hazaszeretet lantosa
Vérével szentelé meg a helyet!
Tán a virág is ott, a helyt fakadt,
A hol utolsó csókját hinté rád,
Édes hazánk földe, s vére húllt
Megszentelőn a honi föld porát!
Tán az a rög, a melyen térdelünk,
Az ő szivének hamvával vegyült.
Vissza