Előszó
Elérkezett hozzánk és szólít bennünket az idő, hogy népballadáinkat az érdeklődő olvasó kezébe adjuk. Másfél évtizedes szándék folyamodik a megvalósításért, s ennél jóval régebbi keletű adósság...
Tovább
Előszó
Elérkezett hozzánk és szólít bennünket az idő, hogy népballadáinkat az érdeklődő olvasó kezébe adjuk. Másfél évtizedes szándék folyamodik a megvalósításért, s ennél jóval régebbi keletű adósság követel azonnali törlesztést. S íme: kiállítva, hitelesítve a kárpátaljai magyarság belépője a nemzeti folklór birodalmába. Míg az előttünk járó tájegységek népköltészetének kutatása és feldolgozása a legmagasabb igényekhez igazítva folyik, szerényen kopogtatva bár, de jelentkezünk, mert hisszük, hogy jelenlétünkkel teljesebbé s árnyaltabbá válik ama közösség arca, melyhez vérünkkel, kultúránkkal és tudatunkkal kötődünk.
Kárpátalja, mely közigazgatási meghatározása szerint Ukrajna Kárpátontúli területe, természetes határai, a Kárpátok és a Tisza ölelésében fekszik. Az 1919 előtti közigazgatási felosztásnak megfelelően a területnek négy megyéje volt: Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros. Mai területi kiterjedése az akkori 17,9 ezer négyzetkilométerrel szemben 12,8 ezer négyzetkilométer. E földdarab írott történelmének századai többek között arról vallanak, hogy lakossága sohasem volt homogén. „A középkori államszervezés korai szakaszában rendkívül gyéren lakott, határvédelmi terület, gyepűvidék volt... Korai középkori lakossága nagy létszámban magyar, egyes helyeken hospesek (szászok) is letelepedtek, a későbbi benépesítésében a folyamatosan bevándorló románok is részt vettek. Szláv lakossága a XIII. századtól állandó ütemben erősödött." A népesség etnikai színképének összetevőit nagyjából ma is ezek a tényezők határozzák meg, ám a megoszlás arányainak jelenlegi alakulása szerint az összlakosság (1 200 000) 76,4%-a ukrán, 14,3%-a magyar, 3,3%-a orosz, 2,2%-a román, a többi 3,8 %-át pedig egyéb elemek alkotják. A mintegy 180 000 ezernyi, de egyes források közlése szerint a 200 000-et is elérő kárpátaljai magyarság e sajátos etnikai helyzetben is megőrizte szájhagyományát, mely a szóbeli és a zenei anyanyelv kettős gondviselése alatti a balladaköltészet figyelemre érdemes, tájilag elhatárolható, de a magyar balladakincsbe szépen illeszkedő változatait hozta létre.
Vissza