Vándormadarak

Fülszöveg

Mi minden kerül még elő az emigrációból! Most éppen egy újabb életrajz.
A vándormadarak visszaköltöznek. Ha másként nem, hát könyvben küldik vissza az életüket. Az külön jó, ha nem szépítik meg a távolsággal, ha olyan őszintén és nyíltan tudnak vallani a múló évtizedek szépségeiről és nehézségeiről, mint egykoron a Brazíliában élő Lénárd Sándor tette, és ahogy most Argentínából Apor Klára szól hozzánk.
Egy ősi erdélyi család sarjaként, még a „magyar világban", a nemesi jólétbe született. Vajon látta-e valaki akkor sorsában a dél csillagát? Hogy minden felbomlik körülötte. Először a hazája hagyja el. Születése után három hónappal volt Trianon. Azután, szülei válása miatt, a családja. A „fölösleges" gyerekeket, bár egy előkelő budapesti zárdába, de mégiscsak sok száz kilométerre száműzik otthonról. A felvilágosult, érett, 18 éves lány már nem képes visszatalálni a nemesi élet zárt, letűnt korok szokásai szerint élő világába. Bécsben folytatja egyetemi tanulmányait. A háború szele innen is tovább sodorja. Légitámadások közepette esküszik örök hűséget egy fiatal magyar mérnöknek, és napokkal később, hazájukat elhagyva, motorkerékpárral vágnak neki a nagyvilágnak. Viszontagságok közepette egy szakembert kereső hirdetés a távoli Argentínába csalja őket. Itt egzisztenciális és politikai nehézségeket leküzdve sikerül új életet kezdenie. Siker és kudarc hullámain ringatja őket a sors. Férje elhagyja, de nagy családját összetartva munkájában leli örömét.
A vándormadarak fiókái azonban visszajönnek, gyermekei és unokái a messze déli fészket elhagyva költöznek vissza Európába, Magyarországra. Klára az egyetlen, aki hű maradt mind a választott, mind az óhazához, a nemzethez, családhoz, hűtlen férjhez és a munkához, amit magának teremtett. Vándorol rendíthetetlenül, ahogy a munka és a család kívánja...
Túl nyolcvanadik évén azt vallja, megérte. Második férje mellett rátalált a boldogságra, derűvel és megelégedettséggel tekint vissza életére. Vissza