Fülszöveg
Remenyik Zsigmond a könyvéről:
Az itt következő Vándorlások Könyve inkább kiegészítése és pótlása, mintsem folytatása két évtizeddel előbb publikált Vész és kaland című kötetemnek. Mint ahogy a Bűntudat, Atyai ház és Por és hamu, ugyanúgy füzérre fonva trilógiát alkot az említett két kötet és még a kéziratban fekvő Vén Európa Hotel című tragédiám. Így és ebben a formában alakult ki a döntő két nagy élménykör: (az európai szintre kívánkozó magyarság és a megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teli, de a szertelen ifjúság lenge fuvallatát idéző Dél-Amerika), egy hatalmasabb, alakuló életművemet magába foglaló Apocalipsis Humana keretein belül. Meg kell mondanom: e két élménykör egyes darabjai aligha magyarázhatók a többi ismerete nélkül. Szervesen egymásba folynak, mind nagyobb és nagyobb igénnyel merülve el abba a sokszor megmagyarázhatatlan, érthetetlen és felfoghatatlan természeti produkcióba, ami az élet, és abba a tüneményes, sokszor kétségbeejtő, de máskor felemelő reflexhatásba,...
Tovább
Fülszöveg
Remenyik Zsigmond a könyvéről:
Az itt következő Vándorlások Könyve inkább kiegészítése és pótlása, mintsem folytatása két évtizeddel előbb publikált Vész és kaland című kötetemnek. Mint ahogy a Bűntudat, Atyai ház és Por és hamu, ugyanúgy füzérre fonva trilógiát alkot az említett két kötet és még a kéziratban fekvő Vén Európa Hotel című tragédiám. Így és ebben a formában alakult ki a döntő két nagy élménykör: (az európai szintre kívánkozó magyarság és a megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teli, de a szertelen ifjúság lenge fuvallatát idéző Dél-Amerika), egy hatalmasabb, alakuló életművemet magába foglaló Apocalipsis Humana keretein belül. Meg kell mondanom: e két élménykör egyes darabjai aligha magyarázhatók a többi ismerete nélkül. Szervesen egymásba folynak, mind nagyobb és nagyobb igénnyel merülve el abba a sokszor megmagyarázhatatlan, érthetetlen és felfoghatatlan természeti produkcióba, ami az élet, és abba a tüneményes, sokszor kétségbeejtő, de máskor felemelő reflexhatásba, ami az emberi lélek. Jelen kötetemben igyekeztem visszatérni a XVII., XVIII. és XIX. század valaha oly kedvelt, de oktalanul elhanyagolt klasszikus regénytípusához, amely elbeszélések közbeiktatását alkalmazta a regény szélesebb, univerzálisabb keretein belül, ezáltal szinte módot keresve, hogy teljesebb képet adjon a természetről és a létező (akár a valóságban, akár elképzelésünkben létező) világról. Szeretném, ha az olvasóra gyakorolt hatásában ugyanazt az eredményt érné el a kötet, amit annak idején a valóság, melyből élményanyagomat merítettem, rám gyakorolt. Ha ezt eléri, érdemes volt nemcsak papírra vetni, de át is élni a szenvedéseket, ha pedig nem, úgy legjobban teszi az író, (és ez valamennyiünkre vonatkozik) ha az emberiség érdekében keres magának valami más, tisztesebb foglalkozást - korrektor marad, szobafestő, hintáslegény, vagy béltisztító - , mert nem érdemli meg sem az írástudó, sem a gondolkodó, sem az író nevet...
Vissza