Vándor Nándor szerencséje

Előszó

Lektori vélemény Szabó Bogár Erzsébet Vándor Nándor szerencséje című verses-mesés kötetéről
„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkéből olvasni" - írta Bruno Bettelheim. A mesék világában minden lehetséges: természetes a varázslat, az átváltozás, sőt még a feltámadás is. A gyermek figyelmét az olyan történet köti le, amelyik szórakoztatja, felkelti a kíváncsiságot. De életét csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza a képzeletét, eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel, elismeri nehézségeit, ugyanakkor megoldást javasol problémáira.
Szabó Bogár Erzsébet verses meséi a Vándor Nándor című kötetben szórakoztatnak, élményt nyújtanak az óvodásoknak, az iskolásoknak és a felnőtteknek is. Mesehőseinek kalandjai, mint minden mesében, jól végződnek. A címadó mesében Vándor Nándor megtalálja a szerencséjét hosszú bolyongás után, mert megszabadította a gonosz boszorkány átkától segítőit. A mesék kedvenc figurái az elátkozottak, a királyfi, a királylány. Visszatérő alak az általában viszolygást keltő béka, de gyermek számára minden állat, így a béka is szeretetre méltó. Az Elátkozott békakirály megmentése című mesében megtörik a varázs, mikor a béka hátát női kéz simogatja.
Erzsi néni meséi a szórakoztatás mellett nevelnek is, a szépre, a jóra, de megmutatják a rútat és a rosszat is, amellyel a mindennapi életben találkozhat a gyermek. Az idősek tisztelete, az igazság, a becsületesség a mondanivalója a Rigóéknál újra béke van című mesének. Mely gyermek nem füllentett, „hazudott" volna, nem talált volna ki valótlan dolgokat? De Az igazság hatalom! - ahogyan megtanulta a szajkó is és a bajkeverő róka is. Vissza