A szovjet légierő Magyarországon és Ausztriában

Előszó

1983 nyarán költöztünk Kunmadarasra, ahol furcsa zajokra lettünk figyelmesek, s kiderült, hogy egy hatalmas szovjet "hangyaboly" mellé kerültünk. Az óvodában figyeltem fel először a szárnyas helikopterekre, melyekből sorra bomlottak ki a színes ernyők. 1989-ban kerültem közelebb a repülőtérhez, amikor családi kapcsolatok révén bejuthattam a hangárok közé, a harci részbe. Ülhettem teljes hajózó ruhában egy Szu-17M4R felderítőgépben, majd megismerkedhettem az egyik helyi egység történetével a múzeumban. Láttam leszállni az újonnan érkezett MiG-27D és MiG-23UB gépeket. Ám 1991-ban többek között Kunmaradasról is végleg kivonták a Déli Hadseregcsoport Légierő egységeit.
1995-től kezdve minden hazai volt szovjet repülős egység a figyelmem középpontjába került. Sok egykor ott szolgált magyar, szovjet tiszttel, polgári alkalmazottal, akiknek nagyon sokat köszönhetek, neveiket a könyv elején örökítettem meg. Büszke vagyok arra, hogy sikerült a legapróbb információkat is összegyűjtenem a témával kapcsolatban. Gyári számok, dátumok, egységnevek, személyi adatok, repülőterek története, áttelepülések, balesetek, és soha nem látott fotók találhatók gyűjteményemben. Sajnos az 1945-55 közötti időszakról nagyon nehéz volt elegendő információt összegyűjteni, ennek ellenére úgy gondolom, sikerült a lehető legkevesebb pontatlansággal dolgoznom. Remélem, érdekesnek találják ezt az anyagot, amiben sokéves munkám tükröződik. A magyar nyelvű kivonatokban a bázisok és egységek főbb történéseit mutatom be tömören, de az egyes részekhez tartozó fotók (magyar feliratokkal is) és néhány fontos kiegészítő információ (szürke szövegdobozokban) az angol részbe beillesztve található. A csatarendeket, gyári számokat, az oldalszámokkal együtt az Egységek (65. oldal) és Gépek (69. oldal) fejezetben találják meg. Vissza