Hazatérők

Fülszöveg

Gustav Flauberttől egyszer megkérdezték, kiről mintázta Bovaryné alakját?
Flaubert így felelt:
- Madame Bovary természetesen én vagyok.
Ennyiben tekinthető önéletrajzi műnek ez a két kisregény.
A hazatérés mindannyiunk vágya. A honvágy nem betegség, de nem is a diktatúrák érdeme, érve, meggyőző bizonyítéka, ahogyan hangoztatni szeretik, azoknak, akiket ők üldöztek el hazulról. A haza a Lánchíd, amely nem tehet a parancsuralomról, az anyanyelv, amelynek semmi köze a hazug frázisokhoz, a tegnapi gyermekkor, nem a mai zsarnokság, amelynek végét tán meg sem érjük.
De a haza biztosan megéri.
1923-ban, Budapesten születtem. Ott jártam iskolába, ott szereztem nyelvtanári képesítést a háború után. A Népszavánál voltam kezdő újságíró, amikor 1949-ben a Rajk-per során letartóztattak. Majdnem hét év telt el, amikor azt mondták, hogy elnézést kérünk, félvezették a pártot..." - Nem tudtam otthagyni a szüleimet, otthonmaradtam 1956-ban. Férjhez mentem, elváltam. A "Delta" c. folyóirat munkatársa lettem, természettudományokról kellett írnom, nem - politikáról. Előbb apámat temettem el, majd amikor anyám sem volt már, eljöhettem. Izraelbe mentem 1970-ben, azt hittem, ott nem leszek "emigráns". Tévedtem, idegen voltam. Ausztriában élek 1973 legeleje óta. Tanár vagyok és újságíró.
Első könyvem, "A rémület éjszakái" 1974-ben jelent meg. Vissza