Vance Kirkland

Előszó

Részlet a könyvből:

"A világ tele van jó művészekkel. Van, akinek értékét mindenütt elismerik szerte a földön, van amikor ez csak később válik közismertté, van, amikor pedig soha nem jön el az utólagos elismertség. Mindez nem változtat a művészet minőségén. Rendkívül bonyolult az a folyamat, aminek keretében azonos kvalitások, szülessenek bárhol, azonos elismerésben részesülnek. Olyan bonyolult, hogy szinte soha nem szokott bekövetkezni. Mint magyar, ezt elég pontosan tudom, hiszen a kis nemzetek művészete ritkábban kap lehetőséget, távlatot és rálátást, mint nagyobb, gazdagabb kultúrákban született művészet. És ez szintén nem minőség kérdése. Tihanyi Lajos kubista férfiportréja Picasso mellett függ a Brooklyn Museum-ban, nyilván nem véletlenül, értékeinek nemzetközi közismertsége mégsem mérhető Picassóéval. Ugyanabban a teremben lóg egy kitűnő Rippl-Rónai is, akiről a magyarokon kívül csak néhány specialista tudja, hogy ki volt.
Vance Kirkland művészetével is valami hasonló dolog történt. Életének túlnyomó részét közép-nyugaton töltötte. Vegetatív-ornamentális szürrealista akvarelljei a negyvenes években Max Ernstével azonos minőséget képviselnek. De nem élt Európában, akkor, amikor ezt kellett volna tennie. Akkor, amikor az amerikai művészet jelentősége, fontossága nem volt még a háború utánihoz mérhető. Akkor, amikor a jelentékeny művészeti események Párizsban történtek. Az eset nagyon is párhuzamos azzal, ami a XIX. és XX. században a magyar művészekkel vissza-visszatérően mindig megtörtént.
A második világháború után az amerikai festészet minden korábbinál fényesebb korszaka következett be. Az absztrakt expresszionizmus volt az a pont, amikortól az európai művészet mellé önálló, határozottan megkülönböztethető, az egyetemes művészet szempontjából is meghatározó lett az amerikai művészet. A szürrealizmusból viszonylag egyenes út vezetett a „gesztus-festészethez", az „action painting-hez". Marcel Duchamp 1915-től Amerikában élt, Tanguy és Matta 1939-ben érkeztek, de erősen hatott André Masson, Miro és természetesen Picasso művészete is. A legismertebb példa Jackson Pollocké, aki a konkrét élményeket igyekezett elszigetelni, kiküszöbölni és úgy teremteni meg a tudatalatti képeit, hogy az emlékképek ne befolyásolják. Ez a szürrealistákéhoz nagyon hasonló felfogás - a tudatalatti mint szimbolikus hasonlatok kútja - nagyon eltérő eredményhez vezetett: a tudat előtti érzékelések megjelenítéséhez. Ez megváltoztatta a festő és vászon viszonyát, aminek Pollock legendás festői gyakorlata talán a legismertebb példája. A padlóra leterített, kifeszítettlen vászon, a legkülönfélébb szerszámok használata, a folyékony festék csöpögtetése, a „festék-idegen" anyagok (homok, üvegtörmelék) vászonra szórása, a képfelület minden oldalról való megdolgozása, a „képbe belépés" nem afféle felületes csínytevés, hanem igencsak nagyhatású, radikális szemléletváltozás. Ennek hatása kisugárzott az egész amerikai és az egyetemes művészetre, gyökeresen átalakította az addig érvényes szabályokat és viszonyokat, mind az amerikai művészet önértékelésében, mind pedig általános vonatkozásokban." Vissza