Van Gogh élete és művészete

Előszó

Vincent van Gogh (1853-1890) a 19. századi művészet talán legismertebb alakja. Betegségtől beárnyékolt, már-már szerzeteshez illően puritán életét kizárólag munkájának szentelte. Rendkívüli, egyéni jellegű, csodálatosan eleven stílusát, a szemlélőt magával ragadó lendületét szerte a világon elismerik. Szomorúan rövid pályafutásának jól ismert és tragikus eseményei hozzájárultak, hogy képeit az érzelmek spontán kifejezéseként értékeljék, mint egy olyan művész elhivatottságtól fűtött alkotómunkáját, aki a halál kapujában sem veszteget el egyetlen percet sem. Van Gogh elmebetegségének természetét sohasem sikerült pontosan megállapítani, a kutatók azonban egyetértenek abban, hogy az 1890-ben, Saint-Rémyben töltött rövid időszak képeitől eltekintve, a betegség művészetében alig tükröződött. Véleményüket a festőnek öccséhez, az erkölcsi és anyagi támaszt nyújtó Theóhoz címzett levelei is alátámasztják, hiszen számtalan szépségről, értelemről és műveltségről tanúskodó rész olvasható bennük, s szinte valamennyi közvetlenül a művészet kérdéseivel CD foglalkozik. Fennmaradt írásaiból a gondolkodását - és ezen keresztül művészi eszköztárát - befolyásoló festészeti, irodalmi és erkölcsi nézeteivel is megismerkedhetünk. Bár alkotásai sokkal inkább az állandó gyakorlás és - saját szavaival élve - „a munka iránti odaadás eredményeként születtek, mintsem spontán módon, bensőből fakadóan. Talán ezért o érezhető rajtuk oly szokatlanul nagymértékben a művész vérmérséklete, gondolatvilága és olvasmányélményei. A század korábbi francia festőihez, Jean-Frangois Millet-hez (1814-1875) és Eugéne Delacroix-hoz (1798-1863) hasonlóan Van Goghnak sem pusztán a látvány rögzítése volt a szándéka, a dolgok jelentését kutatta. Vissza