Fülszöveg
Régmúlt évekből visszakísért élmények miértjeire választ keresve, egy ördögi kényszerpályára lökött hazug s gúzsbakötött lelkű világban értelmet, szabadságot és otthont remélve érkezett a versírás az életembe. Tanácstalanul kerestem volna az otthont idegenben, de a jugoszláv határon lekapcsolt "a szocialista néphatalom ébersége" és mint afféle deviánson statuált a Hatóság rajtam példát nem egyszer elrettentésül! Tanultam volna szociológiát, hogy értsem a pokol tornácát, de eltiltott a rovott múlt".
Voltam lovász, uránbányász, raktáros, öntödei munkás, újság- és árúkihordó, zuláger és szociológiai felmérések kérdezőbiztosa...
Jártam az országot s gyűltek bent, mélyen, mint távoli viharfelhők, a majdan versbe robbanó indulatok. Hasztalan peregtek az évek - 33 lettem. 1981-ben a nagy országkiárusításra készülődő, liberalizálódó" haramiahatalom olcsón: egy háromnapos bécsi vízum árán, megszabadult tőlem.
Ausztráliában 25 éve élek. Előbb szociológusnak készültem, majd itt,...
Tovább
Fülszöveg
Régmúlt évekből visszakísért élmények miértjeire választ keresve, egy ördögi kényszerpályára lökött hazug s gúzsbakötött lelkű világban értelmet, szabadságot és otthont remélve érkezett a versírás az életembe. Tanácstalanul kerestem volna az otthont idegenben, de a jugoszláv határon lekapcsolt "a szocialista néphatalom ébersége" és mint afféle deviánson statuált a Hatóság rajtam példát nem egyszer elrettentésül! Tanultam volna szociológiát, hogy értsem a pokol tornácát, de eltiltott a rovott múlt".
Voltam lovász, uránbányász, raktáros, öntödei munkás, újság- és árúkihordó, zuláger és szociológiai felmérések kérdezőbiztosa...
Jártam az országot s gyűltek bent, mélyen, mint távoli viharfelhők, a majdan versbe robbanó indulatok. Hasztalan peregtek az évek - 33 lettem. 1981-ben a nagy országkiárusításra készülődő, liberalizálódó" haramiahatalom olcsón: egy háromnapos bécsi vízum árán, megszabadult tőlem.
Ausztráliában 25 éve élek. Előbb szociológusnak készültem, majd itt, Queenslandben német-japán s történelem szakos tanár lett belőlem. Csak az emigrációban tudatosodott bennem a hazavesztés, nemcsak, mint az idegenbe sodródás következménye, de mint fenyegető lehetőség a magyarság, a nemzet számára is! Vezérelvem Tamási Áron mondása: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ezt talán csak az értheti igazán, aki otthont: hazát vesztett. Meggyőződésem, hogy Istentől lelket kapott lényként, magyarként nem lehet nagyobb hivatásom, mint visszaperelni, megőrizni az otthont népem számára, azon sötét, sátáni hatalmak ellenében, melyek a magyarságnak arcnélküli-, rabszolgasorsot szánnak!
A nyugati életforma üres, dekadens volta, a liberális pedagógiai elvek miatti ellehetetlenülés a tanári pályán s az egzisztenciális küszködés csak tovább ösztökélt a vers hangján való útkeresésre, norma fogalmazásra. Ma végvári sors magyarnak lenni, de ha sokan vagyunk elszántak, egyre több lesz az előőrs! Ereimben hun vér csörgedez - Észak-Indiában ma is élnek Ballák - az előőrs rangjánál alább nem adhatom!
Kötetem még nem, de verseim, esszéim és egyéb írásaim több alkalommal jelentek meg hazai vagy határon túli folyóiratokban, lapokban.
Vissza