Változó mezőgazdaságunk és a humán erőforrás

Előszó

Európában a gazdasági és politikai környezet napjainkban jelentősen változik. Nyugat-Európában a Közös Piac erősödő integrációja és kiszélesedése mellett az agrárpolitika változása is tapasztalható. Kelet-Közép-Európa országaiban a társadalmi, gazdasági rendszerváltozás jelent nagy kihívást a mezőgazdaság számára. A magántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaság képépítése során elkerülhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása a mezőgazdaságban, s ennek következtében a termelés kereteinek, szervezeti formáinak változása. Erre mindenekelőtt azért van szükség, mert az elmúlt 40 év tapasztalatai megmutatták és a '80-as évek közepétől a magyar közgazdasági szakirodalomban is általánossá vált az a felfogás, hogy ha nincs valós tulajdonos, akkor az erőforrások ésszerű hasznosítása nem valósítható meg. Több szerző - mint pl. Csendes, Fekete F., Sipos, Varga, Vági és mások - elemzései, értékelései során olyan következtetést vont le, hogy a mezőgazdaságban lekötött eszközök hatékonyan akkor működtethetőek, ha a vállalatok tényleges önállósággal rendelkeznek. Ebben új helyzetet teremtett mind a gyakorlat, mind a kutatás számára a rendszerváltás.
A társadalmi és gazdasági rendszer átalakulásakor ebből adódóan a kutató számára is kihívás a változások elemzése, a lehetséges fejlődési irányok tudományos vizsgálata. A témakörben készített tudományos értekezésemmel arra vállalkoztam, hogy bemutassam miként hat a változás a mezőgazdaság erőforrásaira, ezen belül is kiemelten a munkaerőre (a humán tényezőre). A mezőgazdaság erőforrásainak kutatásával 1978 óta foglalkozom, kiemelt figyelmet fordítva a humán erőforrás vizsgálatára. Ez idő alatt számos publikációt jelentettem meg, közülük kiemelem az e témakörben megtévedt egyetemi doktori és kandidátusi értekezésemet. Vissza