Előszó
Minden nemzet történetében vannak olyan események, melyeknek emléke örökké él az utókorban. Él azoknak az emléke is, akik a legjobban szolgálták a nép javát, a haza felvirágoztatását. A mi népünk...
Tovább
Előszó
Minden nemzet történetében vannak olyan események, melyeknek emléke örökké él az utókorban. Él azoknak az emléke is, akik a legjobban szolgálták a nép javát, a haza felvirágoztatását. A mi népünk története gazdag sorsfordulókban és kitörölhetetlen nemzeti emlékezetünkben azoknak a küzdelme, akik élenjártak koruk haladó mozgalmaiban. Így élnek népünk tudatában a Hunyadiak, a Zrínyiek, a Rákóczik, a haza oly nagy fiai, mint Dózsa, Kossuth, Petőfi, Széchenyi. így emlékezünk azokra, akik hazánkban elsőként bontották ki a munkásmozgalom vörös zászlaját, emelték azt magasra 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor és megőrizték a magyar ellenforradalom hosszú és véres uralma alatt, hogy újra győzelmesen loboghasson legnagyobb sorsfordulónk, 1945 után. Felszabadulásunk tavaszától a harckocsik szántotta magyar földön új élet sarjadt, új hatalom született. A döntő szó a népé, a vezető szerep a munkásosztályé lett. Ezzel népünk régi vágya teljesült: fejlődésnek indulhatott egy igazságosabb, emberibb társadalom. Népünk - a kommunista párt vezetésével - élni tudott a felszabadulás adta lehetőségekkel. Pedig a kezdet nehéz volt. Nagy mélységből indultunk a népi demokratikus rendszer építése útján. Sokan azt hitték - és hirdették -, hogy a hatalmas károkat ez a kis ország évtizedekig nem tudja kiheverni. A kommunista párt - bízva a nép alkotó erejében - meghirdette: „lesz magyar újjászületés!" Amikor felidézzük az új élet kezdetét, azzal is számolnunk kell, hogy ma már a lakosság nagy részének, ez a meg nem élt múlt csupán történelem. Személyes emléke nincs róla, csak ismerete, könyvekből, történelemórákból, művészi alkotásokból. Az ország népességének nagyobb része fiatalabb 40 évesnél. Ők nem látták - szerencsére - a háború kegyetlenségeit, nem nyomasztják lelküket személyes háborús emlékek. És ha a népek összefogása továbbra is őrizni tudja a békét, az ezredfordulón olyan nemzet ünnepli a felszabadulás jubileumát, amely békében nőtt fel és nem ért meg háborút. Ezért is történelmi felelőssége a politikának, feladata a történettudománynak és az oktatásnak, hogy a jövő nemzedékét mind pontosabb és mind tárgyilagosabb ismeretekhez juttassa nemzetünk múltjáról, közelmúltjáról, politikai mozgalmairól. Csak így tudja reálisan értékelni jelenünket és közelmúltunkat, amelynek egyik alapvető jellemzője, hogy hazánk 40 éves fejlődése óriási változásokat eredményezett az ország gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális arculatában. Nemzetünk anyagi és szellemi gyarapodásával együtt, annak részeként, Baranya megye is sokat fejlődött.
Vissza