Változik a hitünk?

Előszó

Ez a könyv a mai ember hite hosszas megfigyelésének a gyümölcse. Megfigyelésem szerint a hit fejlődik. Az ember életének különböző szakaszaiban más és más módon hisz. Ez a fejlődés rendszerint nem tudatosul, az ember nem veszi észre. Magam is mély átalakulásokon mentem keresztül, és csak később - mikor másokkal foglalkoztam - eszméltem rá arra, hogy régen nem úgy gondolkodtam és éreztem, mint ma. Csak amikor a hitnek olyan formájával találkoztam, amelyen már túlhaladtam, akkor vettem észre a bennem történt változást.
Ma sokan küszködnek kételyekkel, olyanok is, akiknek hite azelőtt nem ingadozott. Mások ateista időszakon mennek keresztül. Mikor azonban visszanyerik hitüket, istenképük már egészen más. Úgy érzik, hogy új hitük van. Az évek folyamán azonban ez az új hit is változik. A keresztény hit ugyanis nem olyan, mint egy darab föld vagy egyéb ingatlan, hanem mint maga az élet: fakad és növekszik, gyengül és meghal, vagy amikor az ember legkevésbé gondolja, újra feltámad és addig nem ismert energiával kezd működni. Úton-útfélen meglepetésekkel találkozhatunk. Senki se gondolhatja, hogy az Istennel tökéletes formában találkozott. Mindig felmerülhet a kérdés: « Vajon milyen újabb felfedezés vár rám, milyen új vonások fognak az istenképemen előtűnni? » Istennel való pillanatnyi kapcsolatunkat mindig viszonylagosnak kell tekintenünk, és további fejlődésre számíthatunk.
Nem teológiai finomkodásról van szó. Hajlamosak vagyunk hitünk módját abszolútnak tekinteni, és sokszor értetlenül állunk mások állításaival szemben, akiknek más istenképük van, mert a hit más periódusában élnek. Az volt talán a legvilágosabb megfigyelésem ezen a téren, hogy a zsinatot követő megújító mozgalom előharcosai és szóvivői nem értettek szót az előző korszak keresztényeivel. Részemről megértettem a hit mindkét típusát... Vissza