Változást és erkölcsi megújulást

Fülszöveg

Az erkölcsi válságban vergődő Római Birodalmat az őskeresztények az Igazság erejével és a megbocsátó szeretet lialalmával győzték le és romjain keresztény kultúrák létesültek. Ázsiában a múltban sem győztek a keresztények, most pedig Kína világhatalma bontakozik ki, jóllehet ők pogány isteneket imádnak. Kína Krisztusa Konfucius, szintén szeretetet és igazságot hirdetett. Világfelfogása a „pekingi konszenzus", amelyet ők a „konfuciánus-kommunista-kapitalista hibridnek" neveznek. A kinai kormányzat gazdasági, katonai, pénzügyi és politikai „képletének" közös nevezője a konfucionizmus, a taoizmus és a buddhizmus is, tehát a valláserkölcs. A „pekingi konszenzus" maga lényegében egypártrendszert, erős kormányzati irányítást, szigorúan ellenőrzött tőkepiacot és olyan politikai mechanizmust jelent, amely képes arra, hogy kemény döntéseket hozzon és hosszú távú befektetéseket eszközöljön.
Európában a hanyatló középkorban nem a katolikus inkvizíció, a „Szent Officium" és a vele... Tovább

Fülszöveg

Az erkölcsi válságban vergődő Római Birodalmat az őskeresztények az Igazság erejével és a megbocsátó szeretet lialalmával győzték le és romjain keresztény kultúrák létesültek. Ázsiában a múltban sem győztek a keresztények, most pedig Kína világhatalma bontakozik ki, jóllehet ők pogány isteneket imádnak. Kína Krisztusa Konfucius, szintén szeretetet és igazságot hirdetett. Világfelfogása a „pekingi konszenzus", amelyet ők a „konfuciánus-kommunista-kapitalista hibridnek" neveznek. A kinai kormányzat gazdasági, katonai, pénzügyi és politikai „képletének" közös nevezője a konfucionizmus, a taoizmus és a buddhizmus is, tehát a valláserkölcs. A „pekingi konszenzus" maga lényegében egypártrendszert, erős kormányzati irányítást, szigorúan ellenőrzött tőkepiacot és olyan politikai mechanizmust jelent, amely képes arra, hogy kemény döntéseket hozzon és hosszú távú befektetéseket eszközöljön.
Európában a hanyatló középkorban nem a katolikus inkvizíció, a „Szent Officium" és a vele szövetkezett Németrómai Császárság, hanem az eretnekek győztek. Közel 800 év múltával 2000-ben a Szent Péterbazilikában nyilvánosan kért bocsánatot II. János Pál pápa az egyház nevében a bűnös inkvizícióért és megkövette az inkvizíció áldozatait. Ázsia viszont sohasem fogadta be a tőle idegen kultúrákat és vallásokat; szórványosan a kereszténységet is csak a konfucionizmus inkulturációja révén; az atombombát kezdetben papírtigrisnek tartotta, jelenleg pedig a „washingtoni konszenzus" a neoliberalizmus és a mindent elsöprő morális válság miatt Amerika afganisztáni háborújának a kimenetele is még bizonytalan. Az Európai Unió pedig ott tart, hogy még keresztény múltját sem vállalja fel.
Mi történt ezzel az erkölcs nélküli világgal? Hogyan jutott még a keresztény világ is az erkölcs trónfosztásához? Miért rohan az egész emberiség egy élhetetlen világ felé? Vissza