A cikádori, más néven (báta)széki ciszterci apátság története

Fülszöveg

Jelen kötet az első magyar ciszterci monostor, Cikádor, más néven Szék monográfiája, amely a történeti források és az 1994-1996 közötti ásatás, és a 2000-ben történt teljes régészeti feltárás eredményei alapján készült.
A cikádori monostort II. Géza király alapította 1142-ben, az ausztriai heiliegenkreuzi ciszterci monostorból mint anyaapátságból. Külön fejezet szól részletesen az 1994-ben megkezdett és 2000-ben befejezett ciszterci templom ásatásáról, majd a következő nagy fejezetben megismerkedhet az olvasó az ásatás eredményeivel. A kötet végén a szerző elhelyezi a rekonstruált román kori ciszterci templomot az európai ciszterci építészetben.
VALTER ILONA Sárospatakon született, és az ottani Rákóczi Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. 1962-ben végzett az ELTE Bölcsészkarán László Gyula tanítványaként, és szerezte meg régészeti és történelem szakos tanári diplomáját.
1962. augusztus 1. és 1963. december 31. között a zalaegerszegi Göcseji Múzeum régésze volt, majd 1964.... Tovább

Fülszöveg

Jelen kötet az első magyar ciszterci monostor, Cikádor, más néven Szék monográfiája, amely a történeti források és az 1994-1996 közötti ásatás, és a 2000-ben történt teljes régészeti feltárás eredményei alapján készült.
A cikádori monostort II. Géza király alapította 1142-ben, az ausztriai heiliegenkreuzi ciszterci monostorból mint anyaapátságból. Külön fejezet szól részletesen az 1994-ben megkezdett és 2000-ben befejezett ciszterci templom ásatásáról, majd a következő nagy fejezetben megismerkedhet az olvasó az ásatás eredményeivel. A kötet végén a szerző elhelyezi a rekonstruált román kori ciszterci templomot az európai ciszterci építészetben.
VALTER ILONA Sárospatakon született, és az ottani Rákóczi Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. 1962-ben végzett az ELTE Bölcsészkarán László Gyula tanítványaként, és szerezte meg régészeti és történelem szakos tanári diplomáját.
1962. augusztus 1. és 1963. december 31. között a zalaegerszegi Göcseji Múzeum régésze volt, majd 1964. január l-jétől 2000. szeptember l-jén történt nyugdíjba vonulásáig az Országos Műemléki Felügyelőség és annak jogutód intézményei Tudományos Osztályán dolgozott régészként, legutóbb főosztályvezető-helyettesként. 1967-ben doktorált A Bod-
rogköz honfoglalás kori és középkori településtörténete című dolgozatával, majd 1998-ban nyert kandidátusi fokozatot a Nyugat-Dunán-túl román kori téglatemplomait feldolgozó disszertációval.
1964-től folyamatosan végzett régészeti-műemléki feltárásokat. Mintegy 30 középkori falusi és mezővárosi plébániatemplom mellett nevéhez fűződik négy elpusztult ciszterci monostor: Bélapátfalva, Pásztó, Szentgotthárd és Cikádor monostorának felkutatása és feltárása. Pásztón a monostor gazdasági épületei (üveghuta, kovácsműhely) mellett a középkori mezőváros is kibontakozott kutatása nyomán.
Ásatást és falkutatást végzett Boldván a középkori bencés apátság feltárására, hitelesítő ásatást végzett a zsámbéki premontrei prépostsági romban. 1990-1994 között Jákon feltárta all. századi rotundát a Szent Jakab-kápolnában, és megtalálta a Ják nemzetség korai (11-12. századi) lakóhelyét és 13- századi lakótornyát.
1997-2003 között 931 sírt tárt fel P. Haj-mási Erikával közösen a jáki bencés apátsági templom körül, ahol kibontakozott a 13. századi bencés apátság alaprajza is.
Ásatásait folyamatosan publikálta magyar és külföldi szakfolyóiratokban. 1985-ben jelent meg Romanische Sakralbauten Westpanno-niens című könyve Eisenstadtban, 2004-ben pedig Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon című könyve látott napvilágot a METEM Könyvek 43. köteteként.
Jelenleg a Műemlékvédelem című szaklap főszerkesztője. Vissza