Válság világrendszer-szemléletben

Előszó

A Fejlődés-tanulmányok sorrendben kilencedik kötetének második kiadását tartja kezében a Tisztelt Olvasó; akiben felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi szükség egy csaknem 22 évvel ezelőtt megjelent könyv újrakiadására.
2008 ősze, az akkor még gyors lefutású pénzügyi válságnak gondolt globális, gazdasági, társadalmi és politikai válság kitörése óta egyre gyakrabban merül fel a közgazdaságtant is magában foglaló társadalomtudományok, valamint a rájuk épülő szakértői prognózisok valóság-közeliségének, megbízhatóságának, gyakorlati alkalmazhatóságának a kérdése. Korszakunk vezérgondolata - hogy a piac mindent megold, a láthatatlan kéz teszi dolgát - megbicsaklott, hirdetői és követői hirtelen elbizonytalanodtak és elhallgattak. Egyesek azzal kezdtek büszkélkedni, hogy a pénzügyi krach bekövetkezését néhány éve már megjósolták. A válság mélységéről, gyökereiről és sokféleségéről, a különféle válságok összefonódásáról és egymást felerősítő hatásáról azonban kevés szó esett. Arról tehát, hogy maga a tőkés világrendszer és nem csupán annak néhány szektora van válságban és kényszerül minden jel szerint alapvető változásokra.
Az 1987-ben megjelent Válság kötet pedig éppen ezekre a kérdésekre keresi és részben adja meg a válaszokat. Újraolvasása a reveláció erejével hat: néhány korabeli aktuálpolitikai megjegyzéstől és ideológiai felhangtól eltekintve üzenetei mintha nemcsak a mának, hanem a máról is szólnának. Az itt közölt tanulmányok pedig a 80-as évek elején születtek. Az a benyomásunk támadhat, hogy intellektuális - és talán közéleti - értelemben átaludtunk két-három évtizedet. Talán fogvatartott minket egy magának tudományos megalapozottságot vindikáló gondolat, amely uralkodó dogmává merevülve évtizedeken át sikerrel érvénytelenített és diszkreditált, de legalábbis marginalizált minden alternatív gondolatot és törekvést. Ez a dogma, a szabad piac mindenhatóságának és az állami vagy társadalmi beavatkozás tilalmának dogmája összedőlt, akkor is, ha ennek beismerése és az ebből fakadó konzekvenciák levonása fájdalmas, ellentmondásos és elhúzódó folyamat lesz, és több önreflexiót, nagyobb szellemi erőfeszítéseket, intellektuális és morális bátorságot és hatékonyabb együttműködést kíván meg a tudomány, a politika és a közélet résztvevőitől. Ezt az önreflexiót és továbbgondolást kívántuk elősegíteni a Válság újbóli közreadásával, amelynek második kötetében már az új elemzések, diagnózisok és terápiára, kibontakozásra tett javaslatok is napvilágot látnak. Vissza