Előszó
A csónak
Volt egyszer egy Endre nevü kis fiu, ki a szép nagy folyó partján nagyon szeretett játszani. Egyedül volt, s várta a többi gyermekeket, kik szintén gyakran mentek oda, s játszadoztak...
Tovább
Előszó
A csónak
Volt egyszer egy Endre nevü kis fiu, ki a szép nagy folyó partján nagyon szeretett játszani. Egyedül volt, s várta a többi gyermekeket, kik szintén gyakran mentek oda, s játszadoztak vele, mikor szép volt az idő.
Egy nagy, lapos kőre leülve, Endre kis kavicsokat dobált be a vizbe, melyek a vizbe érve ugy tettek, hogy „plukk"; majd füvet szedett, s a folyóba dobva azt, nézte, nézte, hogy mint viszi azt a viz messze, messze, amaz erdős hegyek felé, s le nem vette szemét róla, amig csak láthatta.
A folyó partján egy csónak volt kötéllel egy darab fához erősitve. Mikor Endre a füusztatásba meg a kavicsdobálásba belefáradt, szemügyre vette a csónakot. Szép zöldre meg pirosra volt az festve, közepére két pad volt erősitve, s ezekre volt téve az a darab fa, melynek segitségével a vizet csapkodták, mikor keresztül akartak rajta csónakázni.
Endre 8 éves létére legkevésbé sem volt félénk, s mivel barátai csak nem jöttek, végtére is unatkozni kezdett, s igy gondolkozott: "Beleülök a csónakba, ott sokkal kényelmesebb helyem lesz, mint ezen a kövön; mikor barátaim eljönnek, a padok alá buvok, hogy meg ne lássanak. Aztán pedig hirtelen kiabálva előugrom onnan, s megijesztem őket".
Vissza