Valóság 1967. január-június (fél évfolyam)

Fülszöveg

Valóságismeret és alkotás
A IX. pártkongresszus a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén számadást készített és programot dolgozott ki az elkövetkező évekre. Milyen tanulsággal és útmutatással szolgál a kongresszus a társadalomtudományok számára ?
Ha csak azt nézzük hogy a kongresszus tanácskozásán az egyes tudományágakra vonatkozóan milyen közvetlen utalások hangzottak el, azt tapasztaljuk, hogy a társadalomtudományokról viszonylag kevesebb szó esett mint a gazdaságpolitikáról, a népgazdaság irányításának új mechanizmusáról, szociális problémákról, a kül- és belpolitika gyakorlati kérdéseiről. Ez az arány és az a mód, ahogy a kongresszus a társadalomtudományok kérdéseivel foglalkozott, azonban már önmagában is fontos tanulsággal szolgál. Arra figyelmeztet, hogy a társadalomtudományok művelése nem lehet öncél, a tudományos kutatások feladatait és fő irányait a szocializmus építésének azok a gyakorlati szükségletei, megoldásra váró problémái határozzák meg,... Tovább

Fülszöveg

Valóságismeret és alkotás
A IX. pártkongresszus a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén számadást készített és programot dolgozott ki az elkövetkező évekre. Milyen tanulsággal és útmutatással szolgál a kongresszus a társadalomtudományok számára ?
Ha csak azt nézzük hogy a kongresszus tanácskozásán az egyes tudományágakra vonatkozóan milyen közvetlen utalások hangzottak el, azt tapasztaljuk, hogy a társadalomtudományokról viszonylag kevesebb szó esett mint a gazdaságpolitikáról, a népgazdaság irányításának új mechanizmusáról, szociális problémákról, a kül- és belpolitika gyakorlati kérdéseiről. Ez az arány és az a mód, ahogy a kongresszus a társadalomtudományok kérdéseivel foglalkozott, azonban már önmagában is fontos tanulsággal szolgál. Arra figyelmeztet, hogy a társadalomtudományok művelése nem lehet öncél, a tudományos kutatások feladatait és fő irányait a szocializmus építésének azok a gyakorlati szükségletei, megoldásra váró problémái határozzák meg, amelyek a kongresszus munkájában is központi helyet foglaltak el. Másodszor, kifejezi azt, hogy a párt nem kicsinyes gyámkodással irányítja a társadalomtudományokat. Az egyes tudományágak részletes kutatási programjának kidolgozása, a felmerült kérdések alapos megvitatása és tisztázása elsősorban maguknak a tudósoknak, az adott terület szakembereinek a feladata. A párt a szocialista építés gyakorlati szükségleteiből kiindulva a kutatások általános irányát jelöli ki, elvi állásfoglalásaival eszmeileg befolyásolja a társadalomtudományok fejlődését, szükség esetén vitába száll a nem marxista nézetekkel, védelmezi a társadalomtudományok korszerű marxista alapelveit, s nem utolsósorban a marxizmus alkotó fejlesztésével és alkalmazásával mutat példát. Ebben az értelemben tekintjük iránymutatónak az MSZMP IX. kongresszusát a társadalomtudományi kutatómunka és az ismeretterjesztés szempontjából is.
A kongresszus tanácskozásán végighúzódott az a törekvés, hogy minél teljesebben és mélyebben feltárja társadalmunk valóságos helyzetét. Ez a törekvés határozta meg a tanácskozás és az elfogadott okmányok megfontolt és tárgyilagos hangnemét; a kongresszus magabiztosan, felesleges kérkedés nélkül vette számba a szocialista fejlődésnek azokat az eredményeit, amelyekre építeni lehet a további munkában és nyíltan szembenézett a még megoldatlan problémákkal, a szocialista építőmunka gyengeségeivel, a kiigazításra váró hibákkal is. A kongresszuson elhangzott beszámoló és az elfogadott határozat a lehetőségek és a feladatok felméréséhez gondosan elemezte a társadalmi viszonyokban bekövetkezett objektív változásokat, az osztályszerkezet átalakulását, társadalmunk alapvető osztályainak, a munkásosztálynak és a szövetkezeti parasztságnak, valamint a fontosabb társadalmi rétegeknek a fejlődését, ennek a fejlődésnek a mai ellentmondásait, politikai rendszerünk és gyakorlatunk reáüs osztálybázisát.
A társadalomtudományoknak igen nagy szerepük és felelősségük van társadalmunk tudományos önismeretének fejlődésében, abban, hogy a valóságnak megfelelő kép alakuljon ki múltunkról és jelenünkről, amelyből megalapozottan lehet következtetni a jövőre. Tapasztalatokban gazdag történelmünk, annak hősi harcai és tragikus bukásai, a merész kezdeményezések és az elmulasztott lehetőségek kiapadhatatlan forrásai mai öntudatunk formálásának. De csak abban az esetben, ha a történettudomány a valóságnak hűen tárja fel múltunkat, nem szépíti és nem is feketíti be azt, ha a lelkesítő példák mellett felismerjük a keserű tanulságokat is. Közös érdekünk mindazokkal a népekkel, melyekkel történelmünk valaha is összekötött, hogy közös múltunkat nacionalista gőg és nemzeti előítélet nélkül, nem rejtve el a jogos nemzeti Vissza