Válogatott versek 1987-2007

Fülszöveg

Az első szerelem 13 éves koromban vitt rá arra, hogy verseket kezdjek írni. Legalábbis én úgy hittem akkor, hogy ezt művelem. A második szerelem - bár közben a folyamatosság sosem szakadt meg - vitt rá arra, hogy verseket kezdjek írni, másodszor is, de most már igazán. Tulajdonképpen ezt a második kezdést kellene elsőnek, legelsőnek tekintenem. Nem tehetem meg mégsem, mert ami közben bennem és körülöttem lejátszódott, megírhatatlan. Hogy lezárult vagy tovább építi önmagát, nem tudom. Érdekes lenne megszámolni, hogy egy ember élete hány költemény, bár az efféle statisztika bizonyára csak eltéréseket mutatna. Kinél egyetlen nagy eposzt, kinél szonett koszorút, másnál ódát, megint másnál elégiát Se műfajt, se terjedelmet, se formát, szinte semmit nem tudok még az én élet-verseimről, verséletemről, csak a kérdéseket, amik jóval kevesebbek lehettek volna, ha liittem volna olykor másoknak is. Talán a harmadik szerelem és az évek tovább nyitogatják a bartóki hét ajtót, amik mögött én,... Tovább

Fülszöveg

Az első szerelem 13 éves koromban vitt rá arra, hogy verseket kezdjek írni. Legalábbis én úgy hittem akkor, hogy ezt művelem. A második szerelem - bár közben a folyamatosság sosem szakadt meg - vitt rá arra, hogy verseket kezdjek írni, másodszor is, de most már igazán. Tulajdonképpen ezt a második kezdést kellene elsőnek, legelsőnek tekintenem. Nem tehetem meg mégsem, mert ami közben bennem és körülöttem lejátszódott, megírhatatlan. Hogy lezárult vagy tovább építi önmagát, nem tudom. Érdekes lenne megszámolni, hogy egy ember élete hány költemény, bár az efféle statisztika bizonyára csak eltéréseket mutatna. Kinél egyetlen nagy eposzt, kinél szonett koszorút, másnál ódát, megint másnál elégiát Se műfajt, se terjedelmet, se formát, szinte semmit nem tudok még az én élet-verseimről, verséletemről, csak a kérdéseket, amik jóval kevesebbek lehettek volna, ha liittem volna olykor másoknak is. Talán a harmadik szerelem és az évek tovább nyitogatják a bartóki hét ajtót, amik mögött én, bár az élet egészét látom megfogalmazva, mégis remélem, és akarom hinni, hogy lesz ott számomra egy nyolcadik is.
1971 Jászfalu
A gyorsan haló virágok helyét már ma is a versnek kellene betöltenie. Az egymásra rakott szavak piramisa értelmével, és feledésbe vesző, de a sorok áramlásával újraszülető érzelmével, amíg az ember közlésre a beszédnél jobbat nem talál, mindig kísérteni fog. Ez a kísértet, ha soha nem is feledtetheti, de talán valamikor képes lesz helyettesíteni a könnyen magukba romló szirmok színét, és - a megszokásig - varázserővel ható illatokat. Képes lesz erre azonnal, mihelyt a második évezred embere az értelem rezgéseiből kiérzi azokat a csodákat, aminek érzékeléséhez a mi érzékszerveink túl durva műszerek.
1973 Jászfalu
Csak az időben tudok hinni s a végtelen térben. Olyan dolgokban, amik számomra megfoghatatlanok, megfogalmazhatatlanok, tehát nincsenek. Kereszt ez is, de nem krisztusi. A tér és idő keresztje ez. Koordinátarendszer, amit minden tankönyvben bárki megtalál, csak éppen soha nem jut eszébe a képzelet valóságfölötti nyelvére lefordítani a látottakat.
A legfurcsább az, hogy az ember is ott van, origóként igyekszik jelentőségre szert tenni, mint olyan valaki, akit jelölni kell, akit valamiképpen mindig figyelembe kell venni. Ha erre gondolok, akkor az ember létezésében, a saját megjelenési formámban is kételkednem kell.
1975 Székesfehérvár
Az atomkor igazi csodája nem az űrhajó és nem a számítógép, hanem a vers. 1979 Budapest Vissza