Válogatott filozófiai művek

Előszó

Részlet a könyvből:
A XVII. század polgári filozófiája a reneszánszénak közvetlen folytatója és ellentéte: az örökölt hagyományokat úgy bontakoztatja ki, hogy fölébük kerekedik és legyűri őket, s ha lényeges ismertetőjegyeit keressük, múltját kell elsőnek megvizsgálnunk, amelyet megtagad, hogy értékeit megőrizze és megsokszorozza.
A hűbéri gazdálkodás idején az ember függése a természet ismeretlen erőitől azt a látszatot keltette, mintha a természet függne tőle idegen, misztikus erőktől. A gyakorlati tevékenység alapja, a termelés, szűk mederben folyt, a feudális birtokhatárok a gondolkodásnak is határt szabtak, s mert a tudat tárgyát a gyakorlat közvetíti, a természet szintén szűknek és korlátoltnak tűnt. Ahogyan az árutermelés felbomlasztja a naturálgazdálkodást, úgy változik meg a világról alkotott középkori kép; fellazul az ember szolgai függése a természettől, s vele a természet képzelt függése a természetfelettitől. Az árutermelés az anyagi világot állítja a gondolkodás gyújtópontjába, áttöri a gyakorlati tevékenység középkori korlátait, felnyitja a megismerés előtt a századok óta lezárt földrajzi és világnézeti sorompókat. ,,Gondoljatok az emberi erőre, - mondja kora szócsöveként Dante Odysseusa - nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!" Es Odysseus kilép a költészetből, életre kel Kolumbuszban és Kopernikuszban. Bebizonyosodik, hogy sem Herkules oszlopain túl, sem a hold zónája felett nincs semmi, ami a természettől különböznék: a kiszélesülő emberi tevékenység, saját középkori határaival együtt, megdönti a természet vélt határait.
A világkép szempontjából a gyakorlatnak nemcsak pillanatnyi hatósugara lényeges, hanem az is, hogy elvi lehetőségei meddig terjednek. A pénzvagyon, a földdel és termékeivel ellentétben, elméletileg korlátlanul növelhető, elméletileg korlátlan lesz tehát - ha más tendenciák nem hatnak ellene - az a gyakorlati tevékenység, amely a pénzt megtestesítő osztály létezési módja. Vissza