Válogatott fejezetek a XVIII. századi orosz irodalom történetéből (orosz nyelvű)

Fülszöveg

A XVIII. század az orosz irodalom történetében az átmenet kora a középkori írásbeliségtől a klasszikus szépirodalomhoz. Megőrzi a régi orosz irodalom haladó eszmeiségét, s ugyanakkor az esztétikai törvények szerinti kibontakozás igényével sokat tanul a nyugat-európai, elsősorban a francia irodalomtól. Új minőségi fokon kísérletezve sem másoló irodalom, hanem mindvégig, még a klasszicizmus normatív poétikai szabályainak az ismeretében és alkalmazásának a szándékával is szervesen az orosz valóság talajában gyökeredzik. Új műfajokkal jelentkezik, a verses formákat meghonosítja, megteremti a nemzeti drámát, és előkészíti azt a nyelvi szintézist, amelynek beteljesítése A. Sz. Puskinra vár. Lépést tart az I. Péter szerteágazó reformjaival megalapozott, hallatlanul gyors összorosz fejlődéssel, amelynek társadalmi ellentmondásai is elmélyülnek. A kor jelentős írói, tartozzanak bármelyik irodalmi irányzathoz - barokkhoz, klasszicizmushoz vagy szentimentalizmushoz -, tollukat a felvilágosító eszmék térhódításának a szolgálatába állítják: heves indulattal, bölcs iróniával vagy a személyiség jogainak védelmezésével bírálói és leleplezői az önkényuralomnak, jobbágyrendszernek, a retrográd gondolkodású, I. Péterben az "antikrisztust" félő klérusnak.
E kötet a kor irodalmának fejlődéstörténetét hivatott érzékeltetni, és tudatosítani szándékozik ezen irodalom rendkívül erőteljes művelődéstörténeti jellegét és szerepét. A válogatott anyagok gyakran enciklopédikus ismereteket közölnek, s ezért a szövegmegértést a legszükségesebb magyarázatok, továbbá a mitológiai, történeti nevek és a már elévült vagy ritkán használt szavak szójegyzéke könnyíti meg. Az antológiát - az orosz szakos hallgatók segédkönyvét - remélhetőleg haszonnal forgatják a XVIII. századi orosz irodalmi tájékozottságukat megújítani, gazdagítani vagy éppen pótolni akaró, oroszul jól tudó olvasók is. Vissza