Válogatás Sopron és környéke mondakincséből

Előszó

Kr. u. 309. május vége felé Scarbantiában, a mai Sopron városában, nagy esemény hozta mozgalomba az egész lakosságot. A posta alkalmazottai, valamint hivatalos futárok is, egyszerre két ritka vendégnek közeledését jelezték, - de ellenkező irányból. Amantius, Felsőpannonia helytartója a Carnuntumból, a rómaiak megerősített dunai táborából - a mai Petronell tájékáról - közeledett. Elgondolható, hogy a hivatalos világ előkelőségei izgatottan várták; mert hát egy pannóniai római helytartó volt legalább is akkora úr, mint ma például akármelyik fejedelem, vagy köztársasági elnök.
De volt Scarbantiának már számos keresztény lakosa is, még pedig nemcsak a szegényebb sorsú bennszülöttek, hanem a katonaság köréből is. Ezek inkább a másik jövevényt várták, Quirinust, az eszéki, rómaiasan sisciai hírneves püspököt. Hírneves azért volt, mert sok éven keresztül nagy buzgósággal legeltette Krisztus nyáját, amiért Maximus, az ottani római praefectus elfogatta, s megláncolva börtönre vetette; sőt mikor látta, hogy ezzel semmire sem megy, az élemedett püspököt még meg is vesszőztette. Mindennek persze híre terjedt egész Pannoniában s a keresztények mindenütt dicsőítették Krisztusnak hűséges hitvallóját. Mikor Maximus látta, hogy a hithű püspököt meg nem törheti, amolyan Pilátus-féle politikával arra tökélte el magát, hogy Quirinust, az isteneknek ellenségét, elküldi Sabariába a helytartó elé, ítélkezzék ő fölötte, úgy, amint jónak látja. Vissza