Előszó
„Három idő van, a múlt jelene, a jelenlevőnek jelene, és a jövő jelene. E három ugyanis a lélekben lakozik. Isten az ember bensőjében lakozik. Legbensőbb térben nincs idő, csak, tiszta jelen. " (Szent Ágost - Vallomások)
Viharmadár (2006) Sziklák Dala (2007) Fényvillanások (2008)... köteteimből a válogatásokat azzal a hittel, szeretettel, ajánlom, amit őrzőm, a legnagyobb kétkedéseimben, gyötrődéseimben is megtartott bennem.
- Hazám, folyóink, mezőink, hegyeink, emberek, határon túli összetartozás örök kötelékei, mindig visszavezettek arra az ösvényre, melyet a Sors láthatatlan ollójával nekem szabott A humánum „divatjamúlt" imájához, a hazaszeretet himnuszához alázattal ragaszkodom, remélve, hogy ebből adhatok írásaimmal is. Az ilyen restanciákat szaporodni látom a Mában.
- A fény, a szeretet miért is látszik utópisztikusnak? Viszálykodás mindig van, volt, lesz? - nem közömbös milyen szándékból ered - nem felejthető a tisztesség, a méltóság, a szeretet, mely minden embert megillet, megilletne. Háborúk? - legerkölcstelenebb tettek, „megoldások" az ellentétek rendezésére.
Hinnünk kell a szeretet lehetségességében, különben nem találunk kivezető ösvényt a XXI. század konfliktusainak labirintusából.
A kétlábú emberforma, ha nem fordítja önmaga, embertársai, vagy a Föld nevű bolygónk élővilága ellen a fegyvert, hanem tiszteletben tartja azokat, egykor a távoli univerzumok gondolkodó lényeitől is ezt remélhetjük. Bizonyára a vizsgálódásaik nemcsak az anatómiai sajátosságokra korlátozódnak, hanem ennél sokkal többet, értékesebbet ismerhetnek meg rólunk, belőlünk?
Nem lehet közömbös, hogy utódaink számára milyen értékeket hagyunk, alkotunk. Törékenységünkben rejlő szépség, erő, hit, átrajzolja a tudományos térképeket is, rácseppent abból, mi a világ jobbá tételéhez kell. nem állítom bizton, hogy a Gonoszság, a Rombolás Ördöge fényév milliárdokra lenne a Jótól, de akár a közel, akár a távol leküzdése, bennünk szunnyadó lehetőség.
Vissza