Válogatás a szociális megismerés szakirodalmából (dedikált példány)

Előszó

A szociális megismerés kutatásának kibontakozása a pszichológiában a hatvanas években végbement kognitív "fordulat" szociálpszichológiai vetülete. Amilyen logikus volt az információfeldolgozási szemlélet kiterjesztése a szociális jelenségekre - gondoljunk csak Bartlett munkásságára, amelyben ugyanazon sémaelméleti elvek alapján nyertek magyarázatot az észlelés és emlékezet rekonstrukciós műveletei és a társadalmi konvenciók —, olyan későn indult meg ez a folyamat a szociálpszichológián belül. Pedig a kérdések, melyekre a szociális megismerés kutatásai választ keresnek, egyáltalán nem újkeletűek. A társas-társadalmi ismeretek megszerzése, tárolása és felhasználása a viselkedésben, miként ezt Forgás elméleti tanulmánya részletesen kifejti, a szerepelmélettől a fenomenológiai irányzatokig, az attitűdkutatástól a mezőelméletig a szociálpszichológia és szociológia számos területén állt a vizsgálódás középpontjában. A társas-társadalmi ismeretek reprezentációjának információfeldolgozási szempontú vizsgálatai azonban úgy tűnik, csak akkor indulhattak meg, amikor a szemantikai emlékezeti-, nyelvpszichológiai- és mesterséges intelligencia kutatások a hetvenes évek közepén beleütköztek a szociális kontextusok problémájába, s ezzel mintegy kihívást intéztek a szociálpszichológusokhoz a bonyolult szociális jelenségvilágnak az ismeretrendszer kutatásába történő bevonását illetően. Szimptomatikusnak mondható, hogy a szociális megismeréssel foglalkozó első jelentősebb rendezvényen, az 1975-ös Carnegie-Mellon Szimpóziumon szociálpszichológusok, pszicholingvisták és mesterséges intelligencia kutatók közösen vettek részt, és ez az együttműködés azóta is gyümölcsözőnek bizonyul.
Jelen válogatásunk összeállításánál három szempontot vettünk figyelembe. A legfontosabbnak talán azt tartjuk, hogy a szociális tárgyak (személyek, helyzetek, események) ismeretreprezentációjáról kialakított három főbb elméleti irányzatot önálló tanulmányok teszik hozzáférhetővé a kötetben. A hagyományos felfogáshoz legközelebb álló dimenzionális megközelítést, mely szerint a szociális tárgyak olyan pszichológiai dimenziók mentén képeződnek le, mint a formalitás, intimitás, aktivitás stb., Forgás kutatásai képviselik. A Rosch és munkatársai által a természetes tárgyak fogalmaira kidolgozott prototípus-elméletet Cantor és Mischel alkalmazták a szociális objektumok fogalomszerveződésére... Vissza