Vallomás Moszkváról

Előszó

Tíz hetet töltöttem Moszkvában s midőn hazatértem, barátaim mohó kíváncsisággal ostromoltak: "Mit látott Moszkvában? Mi a véleménye Moszkváról?" Tízhetes tartózkodás után abszurd vállalkozás lenne pontos, tárgyilagos képet adni arról a városról, hol minden oly gyorsan folyik, változik, hogy bizonyos megállapítások már néhány hónap mulva érvényüket vesztik. Csupán személyes benyomásaimat jegyezhetem föl s mivel így oly ítéleteket adok elő, melyeknek szubjektív volta előttem is ismeretes, azt is rögtön el akarom mondani, hogy milyen várakozásokkal és milyen félelmekkel indultam útra a Szovjetszövetség felé. Hogy tekintetemet érzéseim és előre megalkotott véleményeim mennyire homályosították el, ennek megítélését olvasóimra bízom.
Mint "szimpatizáns" keltem útra. Igen, előre is rokonszenvet éreztem az iránt a kísérlet iránt, hogy egy óriási birodalmat kizárólag az értelem alapján akarnak fölépíteni s szívemben azzal az óhajtással utaztam Moszkva felé, bárcsak sikerült volna ez a kísérlet. Amennyire nem szeretném, ha az egyes emberek magánéletéből eltűnnének az érzések, eltűnne minden praelogikus és antilogikus elem, amennyire ridegnek találnám a puszta logikára alapozott életet, ugyanoly mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a társadalmi intézményeknek értelmen és belátáson kell alapulniok ahhoz, hogy valóban virágozhassanak. Középeurópában rettenettel kellett átélnünk, hova vezet az, ha érzéseket és előítéleteket, nem pedig az értelmet teszik az állam és a törvények fundamentumává. Vissza