Vallomás és körülmények

Fülszöveg

1944-ben kezdődik az eseménysor. Apjával és három nagybátyjával bujkál a főhős egy fényképész műhely kamrájában. A műhelyben mindannyian papírokat hamisítanak. A főhős - tizennégy éves a regény kezdetén - gyermekkora akkor ér véget, amikor kabátjára rákerül a sárga csillag. A műhelyből menekülniük kell - őt a razzia elfogja: a nyilasház pincéjében tér magához. A felidézett motívumok döbbenetesek: a lóversenytéren felsorakoztatott sok ezer asszony; szülés a targoncán; a közlés, amely szerint a hős anyját utoljára "kopaszon és meztelenül" látták a koncentrációs táborban; a gyermekmenhely, ahol nyolcvanan szoronganak, s a rájuk felügyelő orvostanhallgató, akit csak a serdülő lányok "egészsége" érdekel, és aki megtűri, hogy elrühesedjenek; a temetetlen gyermekhullák; egy fiatal lány vallomása a nyilasház pincéjében arról, hogyan erőszakolták meg... A hőst a nyilasházból a Duna-partra hurcolják, az utolsó pillanatban a golyó elől a folyóba ugrik - megmenekül.
Vajon milyen lesz az élete ezután? Fel tudja-e valami vagy valaki oldani félelmeit, szorongásait - nemcsak 45-ben, de 63-ban is? Begyógyulhatnak-e a rettenetes traumasorozat okozta sebek? Erre felel a most avatott író őszinteséggel, tárgyilagosan, egyszerűségükben is finom eszközeivel. A komoly mondanivaló magával sodorja az olvasót - a regény érdekes, sőt jelentős alkotás.
Tíz éve próbálok írni. De könyvemmel egész életemet mérlegre teszem.
Az önbizalom gyenge oldalam. Csoda történt: árral szemben, gátló körülményeim ellenére, művet hozhattam létre, és az könyvvé változik.
Harmincöt éves vagyok. Budapesten születtem. A felszabadulás után a Zenei Gimnáziumban érettségiztem, de a háború helyrehozhatatlanul megszakította hegedűtanulásomat. Közgazdasági egyetemet végeztem.
Apámnak ajánlom könyvemet, aki tíz éve halott. Vissza