Előszó
1. Bevezetés
1.1. Társadalmi pozíció, habitus, vallásosság
P. Bourdieu (2002) a társadalmi pozíció, a habitus és a különböző életszférákban (étkezés, szabadidő-szokások, fogyasztási javak)...
Tovább
Előszó
1. Bevezetés
1.1. Társadalmi pozíció, habitus, vallásosság
P. Bourdieu (2002) a társadalmi pozíció, a habitus és a különböző életszférákban (étkezés, szabadidő-szokások, fogyasztási javak) mutatkozó igények, választások és szokások összefüggését vizsgálva úgy találja, hogy a habitus közvetít egyfelől a gazdasági és a kulturális tőke koordináta-rendszerében kijelölhető társadalmi pozíció, másfelől különböző igények, választások és szokások között. Úgy vélem, hogy a habitus többé-kevésbé megfelel az életstílusnak, az értékrendnek, a szokásoknak, vagy talán éppen az ízlésnek (már csak azért is, mert maga Bourdieu is olykor ezzel a szóval váltja föl a habitust). Számomra rendkívül izgalmas kérdés, hogy vajon hogyan helyezhető el ebben az összefüggésrendszerben a vallásosság. M. Weber (1992) eléggé meggyőzően bizonyította, hogy a vallások és a vallásosságok különböző fajtái eléggé jól kapcsolhatók különféle társadalmi rendszerekhez, osztályokhoz és rétegekhez. Habár a vallásosság különböző változatai ritkán esnek teljességgel egybe társadalmi pozíciókkal, sok esetben eléggé jól megfeleltethetők életstílusoknak, értékreteknek, szokásoknak és ízléseknek, amelyeknek hatása általában közvetlenebbül kimutathatók mindennapi és ünnepnapi életünk választásaiban, döntéseiben (a vásárlási szokásainktól ízlésítéleteinkig).
Amikor Bourdieu társadalmi pozíció térképére rávetíti az életstílus-térképet, a szabadfoglalkozású diplomások (ügyvédek, orvosok, művészek, tudósok) életstílusát, a lakásokban található zongorát és zongorajátékot, a bridzspartiakt, a golfot, a vízisíelést és a whiskyt jelöli meg ezen életstílus jellemző jegyeinek, a szakmunkások körében viszont a futballt, a sörözést, a snapszlit, a horgászást és a tangóharmonikát (2002:17.). Vajon mennyiben jellemezhető a katolikus, református, Jehova-tanú, buddhista vagy Krisna-tudatú hívek életstílusa ilyen fajta elemekkel? Úgy tűnik, Andrew Greeley tézise bátoríthat ilyen természetű hipotézis megtételére. A protestáns és a katolikus képzeletvilágot összehasonlítva Greeley (2000) azt bizonyítja, hogy a katolikusok - a protestánsokéhoz képest szakrálisnak nevezhető - képzeletvilága jelentős mértékben gazdagabb képekben, illusztrációkban, történetekben, szertartásokban. Márpedig az ilyen képzeletvilágú ember a többieknél (köztük például a protestánsoknál) jóval inkább hajlamos a világ dolgaiban Isten jelenlétét érzékelni. Greely meggyőzően bizonyítja1, hogy a katolikus képzeletvilág sajátos katolikus életstílussal jár együtt. így például az Egyesült Államok katolikusai a protestánsokhoz képest jobban szeretik és „gyakorolják" (hallgatják, nézik, olvassák) az operát, a klasszikus zenét, a képzőművészetet, a tánc, gyakrabban járnak partikra, bárokba és más szórakozó
1 Reprezentatív mintákkal dolgozó kutatásokból származó számadatokkal, a legtöbb esetben 10-15 százalékos eltéréseket mutatva ki.
7
Vissza