Vallás és művészet

Előszó

Félszázados írói működésnek határköve ez a kis könyv. Mikor mindszenti Szendrei Jánosban, a M. Tud. Akadémia, a Szent István Akadémia, az Országos régészeti és embertani társulat ötévtizedes történelmi, művészeti és régészeti tanulmányaiért és kutatásaiért a magyar kultúra fáradhatatlan munkását, a Hadtörténelmi Közlemények egykori szerkesztőjét üdvözölte, Miskolcz pedig ép e napokban a szülővárosa multjának történetiróját készül benne ünnepelni, akkor jelentetjük meg Szerző ezen tanulmányát. Egész sort töltenek meg a könyves polcon a nagy történelmi és régészeti munkái: Borsod vármegye őstelepei (1884); A képzőművészetek remekei, 4 kötet (1882); Dürer Albert élete és művészete (1885); Miskolc város története és egyetemes helyirata, 5 kötet (1890-1912); A gyűrű történelmi és műtörténelmi szempontból (1890); Magyar viseletképek címeres leveleinkben (1892); Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon (1896); A magyar viselet történelmi fejlődése (1905); Adatok a magyar viselet történeti fejlődéséhez (1908) stb.; most ez a kötetke a nagy művek után úgy hat, mint a jubiláns író világnézeti hitvallása, a szaktudománya oszlopára tűzött kereszt, mint egy életen át hangyaszorgalommal folytatott tanulmányokból kicsendülő visszhang. Apofogiája annak, hogy komoly félszázados műtörténeti munkásságból nem jegecődhetett ki más meggyőződés, csak ez: hogy a vallás volt mindenkor a művészetnek legigazibb ihletője és megnemesitője és hogy a művészi lélek a vallással kapcsolatban emelkedik a legmagasztosabb eszményekig.
Budapest, 1925 szeptember 8-án.
P. BERNHARD ZSIGMOND S. J. Vissza