Vallás és életút

Előszó

Keresztyén szülőknek, nevelőknek és hitoktatással foglalkozó szakembereknek aligha kell bizonygatni, hogy a vallási fejlődés, a hitbeli meggyőződés alakulása mennyire függ a gyermekek gondolkodásának és világképének fejlettségi szintjétől. A keresztyén nevelés eredményességéhez nem elég tisztán látni a célokat és ismerni az elérésükhöz szükséges eszközöket. A gyermek életébe kívülről bevitt nevelői hatótényezőknek illeszkedniük kell a belső feltételekhez, a gyermek gondolkodásának életkori jellemzőihez, és azokhoz a tapasztalatokhoz, melyeket addigi élete folyamán szerzett. Ezek az adottságok erősen meghatározzák a gyermek vallásos ön- és világértelmezését, átéléseit, ítéletalkotását és viselkedését.
A valláspedagógia két szemléletváltáson ment át az elmúlt három évtizedben. Az első, a korábbi főképp tradícióápolást és keresztyén etikai normák elsajátítását szorgalmazó, általában múltba tekintő, régi idők értékein tájékozódó nevelési felfogást váltotta fel olyan keresztyén nevelésre, mely a gyermekek és a fiatalok mai tapasztalatait és problémáit veszi alapul, s ezek feldolgozásához, megoldásához hívja segítségül a Biblia üzeneteit, valamint a biblikus keresztyén hit felhalmozódott tapasztalatait, amint azok hitvallásokban megfogalmazva ránk maradtak, vagy az egyház történetének eseményeiből kiolvashatók. A nevelőnek eszerint azt kell először megtudnia, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a gyermekeket és a fiatalokat, milyen tapasztalataik vannak a világról és önmagukról, hogy azután ezekre nézve felkínálhassa a keresztyén hit válaszait és megoldásait.
Ismét fordulatot hozott a valláspedagógiában a 80-as évek elején a valláslélektani fejlődéselméletek megjelenése. Ezek a gyermekek és a fiatalok vallásosságának alakulását pszichikus fejlődési adottságokkal hozzák kapcsolatba. Korábban sem hagyta a hitoktatás egészen figyelmen kívül az értelmi képességek fejlettségét, a valláslélektani vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a keresztyén nevelés számára nemcsak a gyermek értelmi felfogóképessége szab bizonyos feltételeket a hitbeli fejlődés ütemére nézve, hanem a szülőkkel s általában a személyi környezettel való kapcsolat történései és a bennük szerzett élmények és tapasztalatok is lényegesen befolyásolják a vallási fogékonyság erősségét és minőségét. Vissza