Előszó
"Meg akkor váltódott e nép és küldetését akkor kapta mikor a röggel az igék magyarul hullottak a halottakra..." (Kányádi Sándor)
...vállalom örömmel és megbecsüléssel, vállalom őszinte elismeréssel, és még azzal a bátorsággal is, hogy a szerzőtől kölcsönzött kifejezéssel élve fogalmazzak meg e kötet elé köszöntőként néhány gondolatot.
Az öröm és a megbecsülés a témának, az írónak, no meg az elvégzett munkának szól, a köszönet pedig azoknak, akik a megjelenést elősegítették és lehetővé tették.
Kányádi Sándor súlyos szavai jelzik nagy elhitető erővel a vállalás jelentőségét, a " 175 +1 írás anyanyelvünkért, magyarságunkért" című kötet időszerűségét, megkerülhetetlen fontosságát.
Mihályfalvi Lászlóban, a magyartanárban, az írások szerzőjében ott él, ott munkál Nagy László aggodalma:
"...Anyanyelvünket féltem a romlástól...
Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig."
Sütő András könyörtelenül kemény fölszólítása: "Mit csináltál a rád bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés, csak gyermekeink tekintetében.
Ahány anyanyelvi szóra váró gyermek: jövőnknek megannyi lámpása a meglódult időben."
A stószi magányából, felvidéki elzártságából üzenő Fábry Zoltán erkölcsi parancsa:
"A nyelv az emberi életet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést...
Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs."
De ott visszhangzik benne a kiváló mesterek - Bárczi Géza, Benkő Loránd, Szathmári István- életre szóló útmutatása: el kell mondani, nemzedékről nemzedékre hirdetni, óvni, vigyázni, menteni a nyelvet és megőrizve továbbadni.
Elhitetni, elfogadtatni, amit Kosztolányi fogalmazott meg legegyszerűbben:
" Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs semmi fogható."
Tanítani - "...nem középiskolás fokon..."- mint ahogy a szerző tette és teszi ma is, 175 +1 kis esszében, bebarangolva a nyelvművelés ismert és kevéssé ismert tájait, fölmutatni az értékeket, irányítani a tétova, bizonytalan lépteket, tudással, tapintattal, felelősséggel - híven a nagy elődökhöz...
" ...anyanyelvünkért, magyarságunkért."
Köszönet érte!
Vissza