Előszó
Magyarországi vállalkozástörténet dióhéjban Magyarország gazdasága egyértelműen agrárjellegű volt, az első világháború kitörésekor a keresők több mint négyötöde élt a mezőgazdaságból. Az ipar megjelenési formáját egészen a XIX. század közepéig a céhek jelentették. A hazai vállalkozástörténet az 1859-es, a vállalkozások teljes szabadságát kimondó törvénnyel kezdődött, majd 1872-ben eltörölték a céheket, és helyette ipartársulatok szerveződtek. Az erőteljes iparosodás is mezőgazdasági jelleget öltött. Az őstermelő többség mellett a gyáripari munkások száma meghatszorozódott és a kisiparosok is megkétszereződtek az első világháború kitöréséig. Érdemes megjegyezni, hogy az akkori nagy üzemek létszáma nem haladta meg a 100 főt, tehát a mai értelmezésben inkább középvállalkozásokról beszélhetünk.
A háború után egyrészt a területvesztés, másrészt a gazdasági válság következményeként megnőtt a kisvállalkozói létszám. Sokan arra kényszerültek, hogy önállósítsák magukat, mert Magyarország elveszítette a hagyományos piacait, emiatt a nagy szervezetek sorra megszűntek növelve a munkanélküliek számát. 1940-ben a 3900 gyártelepnek több mint a fele kisüzem és 20 főnél kevesebb alkalmazottal dolgozott. Az önálló 180 ezer kisiparos 280 ezer főt foglalkoztatott, és megerősödött a gazdasági válságot leginkább megsínylő kiskereskedelem is.
A háború ideje alatt, majd azt követően a kisiparosok kénytelenek voltak az alkalmazottaikat, ipari tanulókat sorban elbocsájtani, majd felhagyni a tevékenységükkel is. A keleti, szocialista tömb részévé váltunk, amely maga után vonta önállóságunk elvesztését is. 1945 után megkezdődött az erőszakos államosítás.
A tíz főnél nagyobb létszámmal dolgozó vállalkozásokat ipari szövetkezetekbe, vagy nagyvállalati részlegbe kényszerítették. Ekkor alakult ki fordított piramis, vagyis a nagyvállalatokban dolgozók száma messze meghaladja a kisközép vállalkozásokban dolgozókét.
Az állami külkereskedelmi monopólium miatt a kisvállalkozások csak a hazai piacot szolgálhatták ki, a lakossági fogyasztást viszont a gazdaságpolitika igyekezett visszaszorítani. A hatvanas évekre a külkereskedelem 70%-a a KGST országaival bonyolódott le. A magán- és kiskereskedelmet radikálisan felszámolták. Az állami tulajdon és a nagyvállalatok fölénye megkérdőjelezhetetlen volt.
Vissza