Vállaj

Előszó

Vállaj történetét tartja kezében a kedves Olvasó, egy országszélre vetett kis szatmári település múltját összefoglaló kötetet. A honfoglalás óta lepergett évszázadok során ugyan nem került az országos história homlokterébe, nem volt döntő csaták színhelye, békét teremtő találkozók helyszíne, mégsem tanulságok nélküli az itt élt nemzedékek sorsa. A középkor századaiban az országos politika alakításában jelentős szerepet játszott birtokos családok tagjainak, a Báthoriaknak, Bethleneknek, majd a Rákócziaknak kezén találjuk. 1711 után II. Rákóczi Ferenc elkobzott birtokaként a kincstárra szállott, 1746-ban gróf Károlyi Ferenc vette meg, aki német telepesekkel népesítette be. Svábföldről, a Fekete-erdő falvaiból érkezett eleink szívós munkával, kitartással virágzó települést teremtettek. Szembeötlő gyarapodásuk elismerést váltott ki szűkebb-tágabb környezetükben. Elődeikre, szokásaikra mindig büszkék voltak a vállajiak, még akkor is, amikor az meghurcoltatást, hátrányos megkülönböztetést vont maga után. Az utóbbi évek kedveztek a hajdani szokások felelevenítésének, a hagyományok újjáéledésének. Úgy gondolom, ez a könyv a múlt eseményeinek bemutatásával hozzájárul tradícióink még tudatosabb ápolásához.
Köszönetet mondok a szerkesztőnek és a szerzőknek, akik az évszázadok során meg-ritkult forrásokból szakértő alapossággal a történeti valóság feltárására törekedtek. Köszönet illeti a vállaji képviselőtestület tagjait, akik felkarolták a monográfia ügyét, és támogatóinkat, kiknek hozzájárulása nélkül ez a könyv nem látott volna napvilágot. Bízom abban, hogy a magyar államiság millenniumának esztendejéig ívelő vállaji krónika erősíti a szülőfaluhoz való kötődést az itt élők és elszármazottak körében egyaránt. Vissza