Előszó
Több mint tíz éve, hogy néhány fiatal „irodalmi kört" alakított a Pécsi Ifjúsági Házban. Rendszeresen összejártak, megvitatták egymás műveit, esteket rendeztek, kapcsolatokat teremtettek, antológiákat adtak ki. Műhely volt ez a javából, s mindaddig „fönnállt", amíg tagjai nem „önállósultak". Ez nagyjából 1980-ban, a Fél korsó hiány című antológia megjelenésekor történt, amely országos hírével, visszhangjával bizonyára segítette a benne szereplő „négyek" - Csordás Gábor, Meliorisz Béla, Parti Nagy Lajos, Pálinkás György - önálló köteteinek a megjelenését, s „helyfoglalásukat" a pécsi és a magyar irodalmi életben. De a műhelyeknek is megvan a maguk sorsa. A Pécsi Ifjúsági Ház Fiatal írók Köre - néhány tagja által - közvetlenül kapcsolódott a korábbi pécsi antológiák (Útközben, 1969; Készülődések ideje, 1975.) „köreihez", s persze, a Jelenkor műhelyéhez, a pécsi irodalom ötvenéves folyamatához is. S hiába röpült ki az első „nemzedék", az Ifjúsági Ház továbbra is nyitva tartotta kapuit, helyet és támogatást ígérve csalogatta befelé az új tehetségeket.
Így esett, hogy megint együtt van a „csapat", s ugyanannak a Pálinkás Györgynek az irányításával, aki kezdettől fogva a legtöbbet tette a „körért". A mostaniak fiatalabbak, kevesebben vannak, s álmodozóbbak és szelídebbek a régieknél. Talán keserűbbek is. Közérzetükbe nemcsak életkoruk, s nemcsak korosztályuk, a mai tizen- és huszonévesek egy részének tanácstalansága, hanem a „világhelyzet", és az irodalom újabb csatavesztései is belejátszanak.
„Azt teljesíteni ami van nem tudom én", írja kicsit lemondóan, kicsit dühösen Szilágyi Eszter Anna, aki a legkeményebb, a legnyersebb, s a leginkább „avantgárd" közülük, s úgy tűnik, mindnyájuk nevében beszél. Mást akar s másképpen akarja mint az „öregek". Érzéki és kitárulkozó, ugyanakkor játékos és romantikus, mintha Krúdy vérbő álomvilágából lépne elénk.
Konkrétabban és erősebben kötődik a történelemhez és a „közélethez" Erős Zsuzsa. Talán ebből fakad, hogy kihagyásai, „vágásai", karcoltsága ellenére is hagyományosabb, „követhetőbb" verseket ír. De ő is az „álmaikban csodavárók" szövegét mondja, s halványan sejteti csak, hogy a szerelemben talán elérhető még, ami egyébként csak „óriási kiállítás".
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal