Válaszúton

Előszó

APÁCZAI CSERI JÁNOS
A magyar tudomány egyik úttörő bajnokát, Apáczai Cseri Jánost életének nagy „válaszútján" mutatja be gyorsan pergő drámai jelenetben Berezeli A. Károly. A viszontagságokban és küzdelmekben bővelkedő tudóséletben is ritkán jönnek olyan próbatevő órák, mint amilyen éppen az, amelyet ez az egyfelvonásos színre visz. Az egész cselekmény belefér egy szerényen berendezett szobába, és előadásához elegendő néhány fiatal színjátszó. Mégis benne van a tragikus sorsú nagy magyar nevelő életének és alkotásának minden problémája. Aki látja a darabot, a magyar irodalomtörténet egyik megelevenedett lapját szemlélheti és együtt érezhet egy olyan emberrel, aki az élet nagy pillanataiban lelkiismerete és szíve szavára hallgat. Mindez a jelenetet rendkívül alkalmassá teszi arra, hogy elsősorban középiskolások színjátszó csoportjai adják elő.
Apáczai Cseri János a magyar nemzeti hagyomány egyik legnagyobb értéke. A múltat idéző Ady Endre, amikor a nemzeti létet fenyegetve érezte, őt is nevén szólította: „Megnyílnak a Bolyai, Cseri sírok, ó mennyi búshomlokú magyar!" A huszadik század lírikusa, a forradalom viharmadara, joggal érezte bánatban és akaratban testvérének Erdély lángoló szívű szülöttjét, Cseri Jánost, a zsellérivadékot, akinek lelkében nem kisebb szándék élt, mint megteremteni a magyar nyelvű magyar művelődés alapját. Ma, amikor mindent ki tudunk fejezni a gondolatközlés hajlékonnyá vált eszközével, a nyelvvel, alig tudjuk elképzelni Apáczai problémáját. Könnyen kimondjuk ezt a szót, hogy „elme", és nem gondolunk arra, hogy e fogalomra a tizenhatodik század magyarjának nem állt rendelkezésére magyar, legfeljebb latin kifejezés. Vissza