Válasz 1948. május-június

Előszó

Ennek az emlékünnepélynek a rendelői nyilván azért hívtak meg ide, mert valamikor könyvet írtam Berzsenyiről. Ennek azonban már tizenkét éve s azóta jóformán csak a diákjaim számára idéztem fel alakját - hisz könyvet épp azért ír az ember, hogy ne kelljen többé egy nyugtalanító alakkal, témával foglalkoznia. Tizenkét év alatt az az érdekes, hegyi táj, melynek akkor minden kilátóját, vízárkát ismertem, belesimult a láthatárba - a verssorokból, levél-darabokból, a kor' társak nyilatkozataiból egyetlen távoli tömb lett, egy azok közül az ormok közül, amelyeket megjárt az ember, egy a turista élmények közül, amelyek szellemi világát kialakítják. De az efféle távolodás nem puszta fakulása az emléknek.
A felületes és mély benyomások közt épp az a különbség: azok lekopnak rólunk, mint bőrünkről a hám, ezek azonban tovább érnek és dolgoznak bennünk -- képből jelképpé, emlékből gondolattá, tapasztalatból tanulságokká válnak - azalatt is míg nem gondolunk vagy csak mellékesen gondolunk rájuk. Ez történt bennem is Berzsenyivel. Most, hogy a felszólítást megkaptam s behunytam a szemem: elmehetek-e oda becsülettel, mondhatok-e valami olyat, amit könyvemben meg nem találnak, nem újonnan felfedezett versek, annak idején meg nem becsült életrajzi részletek, nem a teljesebbé vált kortörténet jelenik meg előttem - ezekről alig tudnék újat mondani, hanem néhány nagy tanulság, mely ekörül a vonzó, elhagyott magyar élet körül bennem lerakodott. Minthogy ezek a tanulságok épp arra a kérdésre vonatkoznak, amely ma annyiakat izgat - író és közönség viszonyára -, elmondásukért tán nem volt haszontalan az Alföld csendjéből kimozduni. Az az évtized, melyben Berzsenyi kibontakozott, újabb történetünknek tán a legsötétebb szaka. Amikor Sopronból mint kicsapott diák hazakerült, a Martinovicsper bírái már ráborították Magyarországra a félelem némaságát. Amikor első igazi verseit - köztük a Magyarokhoz című ódát - megírta, Kazinczy s Verseghy még külföldi börtönökben számolják a napokat. Amikor összegyűjtött versei hosszú huzavona után a kispapok költségén megjelennek, a francia háborúk tartanak még. Vissza