Válás Budán

Előszó

Részlet a kötetből:

"A szeptember perzselő hőséggel köszöntött be. A koraőszi délutánok egyikén, amikor a nappalok még telítve vannak a kánikula maradék hevével, Kőmives Kristóf, a fiatal bíró, hivatali szobájában válóperek ügyiratait tanulmányozta.
E válóperek egyike különösen érdekelte a bírót, mert - távolról - ismerte a szereplőket. A harmadnapra kitűzött válóperes tárgyalás szenvedő hőse, a férj, ismertnevű fiatal orvos, egyik fővárosi gyógyintézet vegykonyhájának vezetője, iskolatársa volt Kőmivesnek; együtt jártak a középiskola alacsonyabb osztályaiban, majd később, az egyetemi élet társadalmi pillanataiban, bálokon, gyűléseken is találkoztak néha. A bíró mindig szívesen gondolt erre a szerény, csendesmodorú, szemérmes fellépésű iskolatársra. Most, hogy az iratokat rendezgette, különös élességgel állott előtte az orvos alakja; látta őt, amint valamelyik régmúlt egyetemi bálon, huszonkét-huszomhárom évesen álldogál az egyik nagyszálloda pompás előcsarnokában, s zavart mosollyal, a nagyvilágban járatlan ember ügyefogyott udvariasságával felel nagyfejű urak nyájas-leereszkedő kérdéseire. A csoportban ott áll ő is, a fiatal joggyakornok, s váratlanul rokonszenvet érez az elfeledett, alig-ismert iskolatárs iránt. A hirtelen fellobbanó, semmivel nem indokolt vonzalom pillanata ez. De aztán, mintha valamilyen leküzdhetetlen, meghatározhatatlan tilalom választaná el őket egymástól, néhány társadalmi szóval, udvarias-barátságos mosollyal megint csak elhalandnak egymás mellett. E suta, tökéletlen közlekedési kísérletek ütemesen ismétlődnek; néha találkoznak az utcán s örvendező mosolyal sietnek egymás felé; ugyanakkor tudják, hogy megint nem lesz semmi e találkozásból, csak rázogatják majd egymás kezét és zavartan motyognak közömbös szavakat; igen, mintha "másról beszélnének", - másról? Miről? A bíró elgondolkozott, az ablakhoz állt." Vissza