Valamennyi tegnapunk (dedikált példány)

Fülszöveg

A kiváló olasz írónő jó néhány színdarabját és kisregényét megismerhette már a magyar közönség, de ez a nagyobb lélegzetű, önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye, amely a háború után és az ötvenes években megújuló olasz próza egyik legszebb alkotása, mindeddig mostoha sorsra jutott. mint annyi írótársánál, aki a két háború közt nőtt fel, az ő műveiben is többször felbukkan a fasizmus és a második világháború éveinek személyes élményanyaga, melyet ő összetéveszthetetlenül eredeti, közvetlen hangján ad elő. Natalia Ginzburg - 1945 után Pavesével együtt az Einaudi Kiadó szerkesztője, Proust olasz fordítója - olyan baloldali entellektüel környezetben nőtt fel Torinóban, amely a legkeményebb években is aktívan szállt szembe Mussolini rendszerével. Férjével, Leone Ginzburg irodalomprofesszorral, akit később a németek kivégeztek, évekig dél-olaszországi száműzetésben élt. A Valamennyi tegnapunk áttételesen, fiktív szereplőkkel és színhelyen, e száműzetés élményeit is feleleveníti.
A regény egy meg nem nevezett észak-olaszországi kisvárosban élő ügyvéd családjának viszontagságairól szól. A főszereplő Anna, az ügyvéd legfiatalabb lánya: az írónő az ő szemével láttatja a család és a baráti kör tagjait, akikről finom iróniával remek skicceket rajzol. De Anna útját követve eljutunk egy dél-olasz faluba is, ahol Anna átéli a német megszállást. És ámulva látjuk, hogy ez az ízig-vérig "urbánus" írónő mennyire otthon van a paraszti világban is, hogy parasztfigurái ugyanolyan remeklések, mint a kisvárosi polgárokról rajzolt portréi. Mert Natalia Ginzburg egyik fő erénye a kíméletlen, de az emberi értékeket mindig felfedező éleslátás, amely mély humánumából fakad, és amelynek a mindig eleven és hiteles emberalakok sokasága köszönhető. Erénye még az eszköztelen, szellemes és elegáns stílus, melyet ebben a regényében is megcsodálhatunk. Vissza