Előszó
Részlet a könyvből:
"Az asszony szeme újra az ajtó felé tévedt és Deborah szívből kívánta, bár el se jött volna ide.
Az ajtó be volt zárva s odakintről nem hallatszott más, mint a szél zúgása és...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Az asszony szeme újra az ajtó felé tévedt és Deborah szívből kívánta, bár el se jött volna ide.
Az ajtó be volt zárva s odakintről nem hallatszott más, mint a szél zúgása és fütyölése, amint a kémények körül csavargott a háztetőn. Vaksötét lehetett már odakint egészen.
Deborah az ablak felé pillantott a hatalmas hangversenyzongora fölött. Mintha fekete tükör lett volna, sötéten csillogott minden egyes ablaktábla és meg lehetett bennük látni az egész szobát: a lámpát sárga fényével, a teásasztalt és Mary Monroe vörös bársonyruháját.
Decemberi este volt, korán sötétedett.
Deborah azon töprengett, mikor indulhatna már.
Mary Monroe most fölnézett rá. Fekete volt a szeme és éles, de körülötte erősen rizsporozott apró ráncok futottak már szét...
- Tejszínt? - kérdezte Mary Monroe. A hangja még mindig zengő volt és édes, bár kissé eldurvult néhány év óta. - Cukrot?
- Kevés tejszínt fogok kérni - mondta Deborah és előrehajolt, hogy átvegye a tálacskát. A fény megvilágította karcsú, fiatalos alakját. Most föllobbant a kandallóban a láng, amitől haja aranyszínű lett a ragyogásban, finoman ívelt ajka vérpiros, szürke szeme sötét és titokzatos.
Hátradőlt és megkóstolta a forró teát."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal