Valaki kopogott!...

Előszó

Részlet a könyvből:
Viharos éjszaka.
Graves úr, a «Nyárfás» új lakója, minden este megtette szokott sétáját. Magas, nyurga ember volt, mozdulataiban kapkodó, hirtelenkedő, amivel idegességét árulta el, ruháinak bő és roggyanó esése pedig azt mutatta, hogy az utóbbi időben hirtelen lesoványodott. Gyorsan, apró lépésekkel topogott a nyírfák és fenyőfák között, mert a ház neve igazán nem volt találó. A nyárfák ugyanis - melyekről elnevezték - már rég kidőltek és csak Seagrove legöregebb lakóinak emlékezetében éltek.
Az idegen két jellegzetességet vehetett észre Graves úron. Az egyik: növőfélben lévő feketés szakálla volt s egy kis élénk képzelettel föl lehetett tenni, hogy azért növeszti meg a szakállát, hogy mennél kevesebbet lássanak az arcából.
A másik jellegzetesség Graves úr szeme volt. Világos-kék szempár volt ez, az egyik szivárványhártyán kis barna pötty sötétedett, a szemgolyókon néhány hajszálnyi vörös vonalat lehetett fölfedezni; de nem a színe volt, ami fölhívta a néző figyelmét. Inkább az az ideges szokás, mely különösen esti csatangolásaiban vált kifejezetté, hogy állandóan körbejáratta a tekintetét. Fejét lassan körbeforgatta, szemével ezalatt végigsöpörte a tájat. Semmi és senki nem bujhatott ki e két kutatólámpás alól, akár elülről, hátulról, vagy bármelyik oldalról közeledett volna is, - hisz minden támadás ellen állandó éberséggel őrködött a két vigyázó szem. Vissza